2013. április 2., kedd

Örülnék, ha nem lenne igazam

Egyáltalán nem élcnek szánom, amikor megjegyzem: éppen április elsején olvastam a hírt, hogy újra nekidurálja magát egy cég, és feléleszti a berettyószéplaki kőolajtermelést. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert a széplaki olaj (nem is beszélve a lakosokról) látott az elmúlt év(tized)ekben pár furcsaságot - és egyik sem volt vicces. Hogy ne menjünk messzire, ne is kezdjük onnan, hogy a valamikori prosperáló céget sok vajúdás után "szétprivatizálták". Tulajdonosok, ígéretek, sztrájkok jöttek-mentek, aztán 2010 nyarán nagy csinnadrattával bejelentette egy cég, hogy újraindul a termelés. Eléggé el nem ítélhető módon én akkor csak némi kétkedéssel fűszerezett örömömnek tudtam hangot adni. Sajnos beigazolódtak szavaim: egy év múltán már nyoma sem volt a beruházásnak. Igaz, ezt szinte véletlenül tudtam meg, a korábbi díszes ünnepséget szervezők azt már nem kötötték a nyilvánosság orrára, hogy "elfolyt" az a pályázati pénz, amiből import kőolajat (!) akartak finomítani Széplakon, és visszatért minden a "régi" kerékvágásba. (Részletek itt.)
Elhussant újabb két esztendő, most tehát újra nekivág egy másik cég. Olvasom a kulcsszavakat: projektek, munkahelyek, beruházás, új olajkutak. Az már csak az én kekeckedésem, hogy a mosolygók között olyan arcot is vélek felfedezni, aki már korábban sem hozott ebben a vonatkozásban túl sok szerencsét...
Ígérik tehát: lesz minden, pénz, paripa, fegyver.
Úgy legyen.
Nagyon fogom utálni, ha megint a kétkedés bizonyul igaznak. És az még a legeslegkisebb baj, ha én leszek elégedetlen... 
                               Egy valamikor működött olajkút Berettyószéplakon

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése