2016. december 30., péntek

Kihunynak a csillagszórók

    "Karácsonyfa, Karácsony, 
     Ezüst dió zöld ágon. 
     Csilingelő csengettyű, 
     A fenyőfa gyönyörű. 
     Csillagszóró, gyertyafény, 
     ég a fenyő ünnepén."
Az óvodások, kisiskolások bármilyen ünnepségein gyakran hallani Donászi Magda költőnő verseit, ilyen költemény a fenti, a "Karácsony" címet viselő is. Bizonyára idén is sok karácsonyi ünnepségen elhangzott, pedig a gyerekek jórésze ma már talán nem is tudja, mi az a csillagszóró. A nemzetközi szabályozóknak áldozatául esett ez is, mint sok minden más, amit a nagy igyekezetünkben, hogy megfeleljünk az EU-nak, betiltottak vagy megváltoztattak. 
"A rendőrség felhívja a lakosság figyelmét, hogy tilos a 2-es, 3-as és 4-es veszélyességi kategóriákba tartozó, valamint a T1 és T2-es kategóriájú színpadi pirotechnikai eszközök és a P2-es kategóriába tartozó termékek birtoklása, használata és forgalmazása." (Agerpres.ro/hu) 
A szigorúan hangzó közlemény különösen év vége közeledtével szokott fenyegetni, miközben a célszemélyként kezelt "lakosságnak" szerintem fogalma sincs arról, hogy mi a 2-es meg a 3-as vagy a T1 és T2 kategória, csak azt tudja, hogy nem árulhatóak. Ennek a tiltásnak esett áldozatául tehát a mi gyerekkorunk (sőt, már felnőttebb korunknak is) egyik legszeretettebb ünnepi kelléke, a csillagszóró, az egyéb petárdák és durranók rántották magukkal. Nem vitatom, okozott tűzeseteket, de nem biztos, hogy veszélyesebb volt, mint a manapság hozzáférhető gagyi fényfüzérek, melyeket ráadásul felügyelet nélkül is otthagynak a karácsonyfákon, míg a csillagszórót mégiscsak áhítattal figyeltük míg leégett, hiszen éppen ez a pár másodperc volt az értelme. 
Nem éri meg, tudtam meg a minap a csillagszóró eltűnésének rejtélyéről, mivel e veszélyes holmik árulásához külön engedély kell. Egyrészt az árusítást végző a munkafelügyeletnél el kell(ene) végezzen egy képzést, aztán a boltnak rendelkeznie kell(ene) engedéllyel (nem csak a "hagyományos" tűzvédelmivel), ám ami a legfontosabb ellenérv, hogy igencsak számítani lehet az ellenőrzésekre, melyek, mint tudjuk, amúgy is megsokasodnak az ünnepek környékén, aki pedig ellenőriz, az mindig talál is valamit. A kereskedőnek pedig nem hiányzik "extra karácsonyi ajándékcsomagot" készíteni. A vásárló meg úgyis tudja, hogy a piacokon, a bő szoknyák rejteke alól úgyis beszerzi nem csak szilveszterkor, hanem amikor csak akarja és mindent, amit akar, talán csak scud-rakétát nem - bár erre sem fogadnék teljes meggyőződéssel.

 

2016. december 15., csütörtök

A jószándékú szavazó

Nagy dolog, hogy a romániai magyarság a december 11-i parlamenti választásokon egységes listára szavazhatott.
Egy ismerősöm ismerőse, aki falusi, egyszerű bácsi / néni, szóval ő is nagyon meg volt elégedve, hogy végre összefogtak (úgy nagyjából) azok, akik hosszú évekig egymást gyepálva az ő, az egyszerű szavazópolgár kegyeit keresték. Aki meg nem fogott össze, az is békén hagyta, ami legalább olyan jó.
Így most nem kellett keresgélnie, hogy akkor kire, mire pecsételjen, hanem, ahogy annak idején megszokta, egy jelet kellett csak felkutatni, aztán pecsét neki... Nem is volt az jó, ahogy volt, hiszen volt tulipán, aztán lett fenyőfa, aztán lett csillag, csak megzavarták az embert, aki szegény feje mit tehetett!? Szavazott az egyikre, mert úgy volt szokva, aztán csak tett egy pecsétet a másikra is, mert azok meg annyira kérték, de a harmadik sem maradhatott ki, hiszen az meg a szomszédék pártja, azt sem szabad megharagítani. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, megelégedve jött ki a fülkéből. 
Persze, most is elégedett volt. Előbb gondolta, örömében több pecsétet is tesz erre az egyre, lássák, megbecsüli őket meg az összefogást (jusson minden összefogott félnek), de aztán elállt ettől. Nem kell túlzásba esni. 

2016. december 12., hétfő

Szavazás után homályról, megköszönőkről, megmagyarázókról, élenjárókról

Ezen is túl vagyunk. Úgy értem, egy újabb szavazáson (hogy ki mennyire választott, az egy másik kérdés).
Ahogyan az napjainkban elvárható, a közösségi oldal megtelt szavazásra buzdító vagy éppen elriasztó bejegyzésekkel. Miközben voltak, akik saját példájukat tették közzé, személyi igazolványukon mutatva meg, hogy azon bizony ott a kis matrica (egyébként vajon nem hittük volna el?), mások vitatták, hogy mi értelme van ennek az egésznek. Magam részéről különösen elkeserítőnek tartom, amikor fiatalok arról kezdenek nyilvános vitába, hogy ki a magyar, miért magyar, mi értelme magyarnak lenni - hangsúlyozom: nem arról volt szó, hogy RMDSZ vagy nem RMDSZ. Olyan érveket hoztak fel, hogy csak néztem ki a fejemből - te jó ég, ezek a "mi" gyerekeink, azokban az iskolában nevelkedtek, melyekért küzdeni kell?! És most nem nagy szavakat, frázisokat akarok pufogtatni, te tényleg.
Hogy most mi lesz? Úgy értem a választás után. Hát, mindenki magához tér, pont mint máskor és megy minden tovább. Ami minket közelebbről érinthet: az RMDSZ (+MPP) megköszöni mindenkinek az elért eredményt (mert eredmény van); a Fidesz gratulál az RMDSZ-nek (+MPP), egyrészt az eredmény miatt (mert eredmény van), másrészt naná, hiszen beállt mögé; aki kimaradt a buliból, az meg fogja magyarázni, hogy tulajdonképpen az RMDSZ (+MPP) megbukott, a szavazók valójában elfordultak tőle; aki alapjáraton is forradalmár, az a kommunistázás újabb fejezetét fogja fellapozni, kicsit megspékelve azzal, hogy az RMDSZ (+MPP) félrevezette a Fideszt (azt mégsem ismerheti el csak úgy direktben, hogy eltérítették a szelet a vitorlájából).
Hogy egy kis örömhírt is mondjak: vannak, akik szuperül teljesítenek! A déli megyék egyébként is mindig élen járnak a szavazáskor, most különösen kiemelkedett az Olt megyei Colonesti-i 156-os körzet, ahol 102,35%-os volt a részvételi arány, már vasárnap 17 órakor! Ezt hallva még maga a híres Sztahanov is megnyalhatta volna mind a tíz ujját. Nem elég, hogy a 109 jogosult kivétel nélkül élt is jogával, de hogy - hogy nem, még további 65 pótlistás (a jogosultak számához képest 60%) is ott találta a legmegfelelőbbnek a szavazása lébonyolítását - legalábbis ezt adta közre az Agerpres hírügynökség. Mondják, ott és a környéken mindig kiugróan magas a szavazói kedv. Azt hiszem, ez a kulcsszó: a kedv. Bizonyára jók a kedvcsinálásért felelősök is arra.
Fentebb mondtam, hogy "pont mint máskor". Ez arra is értendő, hogy megint a PSD nyert. Mint 1990 óta mindig, hiszen pártként még soha, egyetlen választáson sem tudta egy másik párt legyőzni, csupán ha koalícióba léptek ellene (más kérdés, hogy mi lett később ezzel a koalícióval, ami szintén jellemző a romániai politikára). Tehát, aki változást vár, annak úgy tűnik, még jó ideig várnia kell. És itt érnek a fenti témák egybe: a fiatalok (ebbe beletartoznak a mi fiataljaink is) fejében is olyan zavar van, hogy 1989 után 27 évvel sem lehet leváltani a rossz emlékű párt utódjának tartottat, amiben mondanom sem kell, milyen sok a fiatal, akikről annak idején azt gondoltuk, hogy ők majd... Hát nem. 
Legyünk optimisták: egyelőre nem.
                                           Egyelőre nem. De mikor?

2016. december 8., csütörtök

Mindent (oda -)vissza

Azt hiszem, hogy a politikától magukat távol tartók előtt is világos már régebb óta, hogy a választási kampányokban mifelénk működő pártok is igénybe veszik a nyugati politikai prérin edződött kampányszakértők tapasztalatait. Ennek egyik "eredménye", hogy a választás előtti időszakban egyre jobban a választók "agyára mennek" a jelöltek, az az érzésed, ha éjjel felriadsz álmodból, valamelyikük ott ül az ágyad szélén és ígéreteit mantrázza. 
Egy másik "eredmény", hogy olyan dolgokat kell mondani, amire a választó felkapja a fejét. 
Ilyet mondott nemrég Traian Băsescu volt román államfő, hogy a román állam valójában a Tiszáig kellene terjedjen. Nem mondott semmi újat, szokták ezt mondogatni, választás előtt meg éppen kihagyhatatlan "poén" az arra kihegyezett választók voksainak megszerzésére. Nem jön ez rosszul azoknak sem, akik valamilyen sóhivatal élén ülve azonnal tiltakozhatnak, hiszen máris hallathatják ők is a hangjukat.
Aztán itt voltak azok az óriásplakátok, melyek Bukarest ellenében Erdély fejlesztésére buzdítottak. Nahát, ezek meg a másik oldalon verték ki a biztosítékot.
Így van ez, választások idején biztosan.
De most komolyan: ki kapná fel a fejét már "csak" arra, hogy legyen magyar felirat, meg tessenek megcsinálni a mezei utat. Azon már csak mosolygunk. Na, ugye.

2016. december 7., szerda

Amikor győzött az igazság



Hir: egy váradi fogvatartott (akit gyilkossági kísérlet miatt tettek a kaptárba) 15 ezer eurót fog kapni a román államtól, mert egyrészt méltatlan körülmények között tartják fogva, másrészt nem engedték el az anyja temetésére. A kifizetésre az Emberi Jogok Európai Biróssága (EJEB) kötelezi az államot, ahova az elítélt fordult panasszal.
Távol álljon tőlem, hogy kétségbe vonjam a fogva tartás embertelen körülményeit, illetve azt, hogy nem emberséges eljárás valakit megakadályozni abban, hogy jelen legyen édesanyja temetésén.
A neve alapján jól behatárolható kisebbséghez tartozó a fogvatartott, és az Isten háta mögötti faluba való. Lehet, az én szűklátókörűségem, de nem érzem életszerűnek, hogy az egyébként jogosnak tűnő kifogásokon töprengve egy éjszaka, miközben további hét hasonszőrű is forgolódott ágyán a szűk kóter-cellában, egyszer csak bevillant neki: az EJEB-hez kell fordulni. Gyanítom, az illető inkább "múzsa-szerepet" töltött be az ügyben: megihlette az ügyvédjét (egy ügyvédet), aki aztán felkarolta az igazságtalanságot és aki  persze nem csak azt tudta már, hogy van EU (eddig védence is bizonyára eljutott), de azt is, hogy annak van egy  EJEB-nevű lehetséges pénzforrása intézménye is. Gondolom elkészült a védő és védence közötti megállapodás és indulhatott a jogorvoslati eljárás, mely íme, jól jövedelmezett elhozta az igazság győzelmét. Most majd bizonyára mindenki elégedett lesz, hiszen a legfőbb nyertes mégis csak a... demokrácia és az emberi jogok mindenek felettisége.

2016. december 6., kedd

Ha van kereslet, lesz kínálat

Levelet hozott a villanyposta, melynek felháborodott fogalmazója arra kéri a címzettként megszólított helyhatóságot, hogy a településen lakó egy illető ellen foganatosítson lépéseket, ahogyan írja: "kezdjenek valamit ezzel az idiótával".
Amiért ezt kéri: a nevén nevezett "idióta" a youtube videómegosztó csatornán saját videóit 
terjeszti, melyek a levélíró szerint kimerítik a közösség elleni izgatás jogfogalmát (gyalázkodik, trágárkodik, kegyeletsértő, ízléstelen, stb.). Szóval a jelentő szerint kellene kezdeni valamit az önjelölt sztárral.
De mit? 
Azt maga a levélíró is elismeri, hogy a videómegosztó a közölt tartalmak miatt már többször törölte az illető "alkotásait", de az nem hagyja magát, újra és újra regisztrál némileg változtatott adatokkal.
Bevallom, magam sosem hallottam a levél érkeztéig erről a videós ámokfutásról, ám ezúttal belenéztem egy-két produktumba, lássam, miről is beszélünk. Csupán pár percig néztem őket (összesen) és meggyőződhettem: ezeket tényleg egy - finoman szólva - labilis elme gyárthatja. De, mint szó esett róla, egy ingyenesen és szabadon használható internetes csatornáról van szó, mely maga is közbelép, ha kell, ám újra és újra be lehet lépni birodalmába.
Amikor megnéztem pár ilyen videót, elcsodálkoztam, hogy sokezres nézettséget jelez alattuk a számláló. Íme, van kereslet erre az eszementségre, pedig ebben rejlene a lehetséges megoldás kulcsa: ne tessenek éltetni a hülyeséget, ne tessenek megnyitni, ne tessenek lájkolni, főleg nem megosztani. Hiszen ma már sok-sok lehetőség van arra, hogy bárki nagy nyilvánosság előtt, ingyen hülyét csináljon magából. Ha lesz rá kereslet, na, akkor válhat az illetőből kisebb-nagyobb "sztár". 

2016. december 5., hétfő

Tövis a körmök alatt

Olvasom: "Semjén Zsolt magyar kormányfőhelyettes hétfői sajtótájékoztatóján elmondta, hogy neki is szerepe van abban, hogy a romániai parlamenti választásokon az RMDSZ-MPP indul, az EMNP pedig nem: (...) Annyit el tudtunk érni az EMNP-nél – hosszas tárgyalásokkal és megbeszélésekkel –, hogy miután nincs, vagy nagyon nagyon pici reális esélye lett volna annak, hogy mandátumot tudjanak szerezni, ezért felelőtlenség lett volna megítélésem szerint elindulni. Csak örömömet tudom kifejezni, hogy belátták azt, hogy ezért nem indulnak ezen a választáson és nem támogatnak független jelölteket sem”. (index.hu)
Pár perccel korábban dr. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott asszony közleményét hozta a villanyposta: "Kérem ezért Erdély magyarságát, hogy közös célunk, az európai gyakorlatoknak megfelelő közösségi érdekeink képviselete és ennek megfelelő célok elérése érdekében vegyenek részt a választáson és támogassák a magyar listát, a magyar jelölteket."
 A korábbi napokról, hetekből bőven lehetne még idézni magyarországi kormánypárti vagy kormányközeli politikusokat, akik immár olyan világosan biztatnak egységes szavazásra, amilyen világosan látták korábban a választás szabadságának szükségességét. Egy barátommal beszélgetve erről, megjegyezte: vannak, akik úgy csinálnak hülyeségeket, hogy aztán nem is ismerik el a hibáikat, ezek legalább belátják.
Valóban. Most aztán hálásaknak kellene lennünk? Feledve a 10-12 év alatt volt perlekedéseket, viszályokat, sárdobálásokat, néha tettlegességeket is, melyek szembeállítottak akár régi barátokat, családtagokat is egymással. Azt hiszem, a politikusok könnyebben veszik ezt a dolgot, a "kisember" nehezebben felejt, ha felejt egyáltalán. Talán meg sem bocsátja az elmúlt évtizedben ejtett sebeket. Hogy létrehozták nekünk saját ellenzékünket - mintha nem lett volna elég bajunk amúgy is önmagunkkal (másról nem is beszélve) - hogy aztán az önjáróvá váljon, amit alig lehet leállítani. Mint kiderült, ez senki javára nem volt, mindenki csak sérült lett tőle. Most meg legyünk boldogok, hogy újra egy ernyő alá akarnak seperni bennünket. Nem csodálkozom azokon, akik berzenkednek ez ellen, álljanak bármelyik oldalon, hiszen sok tövis van a körmök alatt. Nem kis áldozat ez egy politikai próbálkozásért.
Hosszú út van még előttünk a pusztában... 

2016. december 1., csütörtök

Nehezen boldogulunk a helyzettel

A népmesékben a 100 az egyik bűvös szám. Miért lenne kevésbé bűvös a magyar - román egymás melletti meg (nem) értés népi meséjében?! Pedig még nincs is 100 éves a szorosra fogott gyeplő - mi lesz itt majd 2018-ban?!
Amint minden évben, december 1. közeledtével sűrűsödik a kedély.
Hallom, némely szülő diszkréten (értsd: szólni nem mert, csak suttogó pletyka keretében) felháborodott, mert gyermekét az óvónéni a nemzeti ünnepre készülve, a csoport többi tagjával egyetemben román népviseletbe bújtatta, hórázni tanította. De mégis mit várt, ha román csoportba íratta a csemetét? Az óvónéni tette a dolgát, nem is lehet mást várni tőle. Ha pedig a gyereket azzal a felkiáltással íratták oda, hogy majd jobban boldogul az életben, hát tessék, megkezdődött az edzőtábor.
Furcsa dolog a nemzeti keveredés is. Mindenféle programokat hirdetnek erre a napra, a helyszíneket díszes menetelés köti össze. A menetelők között rendszeresen ott van, pontosabban már csak volt (nyugodjon békében) egy illető, kinek apósát és családját az '56-os forradalmat követően a romániai hatóságok hurcolták meg és semmizték ki. Állítólag annak idején mindkét család ellenkezett a frigyet illetően, de mint tudjuk, a szerelem vak és mondják, nyomorba dönteni, sőt, ölni is képes. Miért tenne kivételt a nemzeti összebékétlenkedéssel?!
A reggel olvastam, hogy a magyar külügyminiszter hatalmi szóval tartja távol diplomatáit a romániai ünneplésektől. Ez persze sok kérdést felvet és most külön súlyt ad neki a december 11-i szavazás. Sok egyéb mellett itt van a FIDESZ kiállása az RMDSZ mellett. Ahogyan nemrég Kósa Lajos országgyűlési frakcióvezető nekem adott interjújában mondta (nem szó szerint): az elmúlt évek szavazásainak eredménye láttán döntöttek úgy, hogy mégis inkább a tulipánt szeretik és elemelik kezüket a "mélymagyarokról". Kár, hogy eddig a felismerésig eljutni elvitt legalább 10 évet az életünkből. Ám mégis csak kell adni valami fogódzót az eddigi szoros szövetségeseknek is, vagy inkább a szavazótáboruknak. Hiszen tudjuk, minden magyar számít, választások környékén meg aztán pláne.
Hogy mindez rajtunk kívül másokat mennyire érdekel? Még akkor is, ha mindenki igyekszik magát  a nagyhatalmak jóbarátjának beállítani? Jó példa erre, hogy ma a Google és a Facebook is sok boldogságot és sikert kívánt Románia lakosságának, így mindenestül egyben. Hiszen valójába  nekik is csak egyfajta szavazópolgárok vagyunk. 
                                                 A Facebook jókívánsága