2016. április 19., kedd

Beszorulva 2D-s világba

Világváros, metró. 
A hazai személyvonatoknál hosszabb szerelvényben egy kisebb falunyi ember, ám egy igazi falutól eltérően ők idegenek egymásnak. Az utasok legalább fele, kortól függetlenül (na, jó, a legidősebbeket kivéve) fülhallgatóval zárja el magát a környezettől, sokan sms-eznek vagy közösségi oldal chat-falán csevegnek. 
Mondják, hogy "a mai világban" nem beszélgetnek az emberek. 
De. 
Csak másként. 
Pont úgy, ahogyan "a mai világhoz" illik: gyorsan, határtalanul és nem tartva szempontnak a helyesírást. 
Pont úgy, ahogyan "a mai világban" élünk: akár órák alatt elérve a világ másik végébe, mindig rohanva, nem tartva elsődleges szempontnak a helyes erkölcsi vonalvezetést. 
Egyensúlyozva a virtuális világ határán. 
Amikor 3D-s filmet nézünk, de 2D-s világba szorulunk. 
Amikor nem illatozó virággal köszöntjük fel szerettünket, hanem küldünk egy smiley-t. 
Amikor nem fogunk egy kalapácsot, hogy visszaüssük a kikívánkozó szeget, hanem lefényképezzük és a közösségi oldalon megosztva kiáltjuk világgá, hogy micsoda hanyagság. 
Amikor nem ott lenni a fontos, hanem hogy mások lássák: ott vagy. 
Amikor a boldogság helyett fontosabb másoknak mutatni: boldog vagy. 
A metró kijárata mellett bevásárlóközpont, előtte lóca. Üldögélek egy fertályórát a napsütésben. Közben egy másik falunyi ember jön-megy a téren, ki és be a forgóajtón. Senkit nem láttam, hogy ismerősnek nyújtott volna parolát. 
Közben percenként szálltak felettünk a gépmadarak szerte a világba.
 

2016. április 7., csütörtök

A magnólia csodája

A magnólia virágzásának idején, bizonyára a szemet gyönyörködtető látvány hatására, megnő a kereslet a dísznövény iránt. A virágüzletekben, kertészetekben nem olcsó mulatság megvenni, de miért pont erre ne lenne alternatív megoldás?! Pár tíz lejért kínálta derékig érő magnólia hajtásait az a házaló, aki első ránézésre nem tűnt szakavatott kertésznek - bár milyen is az így szemre? Lényeg, hogy nagyon meggyőzően érvelt portékáját dicsérve, még a gyökér feletti kötést is megbontotta egy pillanatra, megmutatni az oltás helyét. Ez nemesített fajta, mondta a vásárlásra egyre inkább hajló mamának. Utóbbi végül kinyitotta bugyellárisát, gondolva: jó lesz húsvéti ajándékként az öregének piros tojás helyett, kiülteti a ház elé, a lóca mellé. Az öregnek kerekedett is jókedve, mikor meglátta a szerzeményt, nem tudta volna abbahagyni a hahotát. Te bizony csodafát vettél, mondta a feleségének. Valóságos csoda lenne, ha ez megfakadna, mert a ki tudja minek a gyökerét csak egy rongydarab fogja  a csenevész ágacskához. Ha mégis, ahhoz is csoda kellene, hogy vadgesztenye helyett magnóliát virágozzon. Annyi köze van ennek a magnóliához, mint nyúlnak a tojáshoz, nevetett az öreg, de azért meglocsolta a mamát.
               Virágzó magnólia a nagyváradi Szent László téren (fotó: Alex Niţescu)