Szavazat az esélyre

Államelnök-választás, második forduló, vasárnap este. Gyűjtöm az adatokat. Mennek a magyarok szavazni. Többen mennek, mint két hete, amikor még két magyar jelölt is volt a szavazólapon, ráadásul az egyik szerint ő volt a jó választás. Most formailag a magyarokra volt bízva nagyjából, hogy menjenek-e vagy sem, és ha igen, kire pecsételjenek. Most nem voltak csak nekik szóló gyűlések, avatószalag-átvágások, nemzetféltő ellenfél-pocskondiázások. És mégis mentek. Mert választani akartak. Valahogy jobban sikerült ez a "semleges" mozgósítás, mint a csinnadrattás. Többen mentek, mert érezték, hogy valami mást akarnak. Az első fordulóban voltak kötelességek, beidegződések. Teljesíteni kellett. Most itt volt a felszabadult késztetés: elég volt. Más kell. Elég volt már ebből. Pont úgy érzeték ők is, mint az ország nagyobbik része, az ország, mely a '90-es évek óta nem mozdult meg ilyen arányban. Akkor is, ha a "másik" nem ígért, nem tárgyalt, sőt, néha kifejezetten rémisztően nyilatkozott a nemzetállamiságról, kisebbségről. Ha nem is lesz jobb, de lehet más. MÁS. Mert EBBŐL elég volt. Megszavazták az esélyt, ők is. Hogy újra lehessen reménykedni.

A külföldön élő román állampolgárok is megmozdultak - a fotón a párizsi román nagykövetség előtt
                                                   (fotó: portfolio.hu)

És mi lesz a számlán?

A vasárnapi államelnök-választásban az a legjobb, hogy vége lesz.
Vége lesz ennek a hetek, hónapok óta tartó őrületnek - igaz, majd jön másik. Mindig jön másik. Még akkor is, ha előre láthatóan 2015-ben nem lesz Romániában semmilyen választás.
Távol álljon tőlem, hogy az alábbiakban bárkit is a két jelölt közül bármelyik támogatására biztassak. Egyáltalán, hogy bármire biztassak. Gondolkodjon, döntsön mindenki saját hatáskörében.
Én is gondolkodom.
Az esélyesebbnek titulált jelöltre nem is fecsérelnék szót - ezzel részemről mindent el is mondtam róla és bandájáról.
Nem értem azonban azokat, akik az esélytelenebbnek vélt jelölt mellett úgy kardoskodnak, mintha biztosra lehetne venni azt, hogy hétfőn reggeltől, de legalábbis kézzel fogható időn belül gyökeres változások lesznek. Félreértés ne essék, azt gondolnak, azt mondanak, írnak, amit jónak látnak, de nem értem a kizárólagosnak, vitathatatlannak, kétségtelennek beállított "érveket". Mintha nem tudnánk, kik állnak ő mögötte is - azok is sokszorosan kipróbált "hétpróbások", és most úgy ágálnak a "demokratikus értékek" mellett, mintha nem lopták volna már az életünket évek, évtizedek óta, harácsoltak volna gátlástalanul, hazudtak éjjel és nappal. Minden "kiemelkedő" politikai szereplő állt már jobbról és balról, aztán balról és jobbról - már, ha van választóvonal ebben az országban.
Vajon kik nyomták ezt a jelöltet idáig? Vajon kik fogják neki - győzelme esetén - benyújtani a számlát ha nem is hétfőn, de kedden reggel? És mi lesz azon a számlán?
Pár éve bizonyos Crin Antonescuban látták sokan a demokrácia letéteményesét. Tessenek már utánanézni, mi lett belőle...
Az elmúlt hetekben újra, már megint sikerült a népet olyannyira felhergelni, hogy szinte egymás nyakának esnek akár korábbi barátok is. Mintha vasárnap az dőlne el, hogy hétfőn reggeltől kommunizmus lesz vagy demokrácia. Sajnos, ez nem ilyen egyszerű...
Ma reggelre két szórólap is volt a postaládámban, mindkét tábor igyekezett meggyőzni. Mit mondjak, mindkét kitűnő minőségű nyomdatechnikával készült szórólapon (mennyi pénzt elpocsékoltak megint) voltak olyan személyek fotói, hogy inkább hagyjuk mán'...
Gondolkodom. Ideje már, hogy vége legyen. Megint behülyítették az embereket. Olyanokat is, akikről nem is gondoltam volna.
Hétfőn reggeltől majd megkezdődik az erővonalak elemzése, minden párt elkezd helyezkedni, és nem lennék meglepve, ha a politikusok meg a romániai haladó hagyományt követve nekilátnának az "átigazolásoknak" - akár innen oda, akár onnan ide, attól függően, hogy ki nyer, és attól függetlenül, hogy ki mit mondott, ígért korábban. Ezzel együtt a szavazótól szinte szó szerint vérrel és verítékkel megszerzett voks is "vándorol", és lehet éppen azt erősíti, akit a szavazó éppen nem akart erősíteni.
Ha pedig így lesz, akkor majd megkérdezhetjük: miért is volt mindez?

 Sok helyen tüntettek ismét demokratikus változást követelve. Vajon újra becsapják-e a népet?

(fotó: szekelyfold.ma)

Könnyített ünneprontás

Ünneprontó módon az állampolgársági eskütételről vittek el három ukrán állampolgárt a rendőrök, miután kiderült: egy szót sem tudván magyarul, nem feleltek meg a könnyített honosítás feltételeinek. Az érintett magyarországi ügyintézőknek, akik saját megtévesztésüket hozták fel mentségükre, eszerint nem tűnt fel, hogy az adjonistenre vagy nem érkezett fogadjisten, vagy esetleg az imigyen szólt: "Добрий день" (Dóbréj deny - Jó napot). Lenne még egy harmadik lehetőség, de ezt ki sem merem mondani..., inkább eszembe jutott, hogy nemrég mesélte egy ismerősöm, hogy egy ismerősének az ismerőse, aki nem ukrán, hanem román, és még legközelebbi elhunytainak sem a neki most szülőföldnek számító Érmelléken gyújthat gyertyát halottak napján, szóval az illető seperc alatt "deszkurkálta" magát (intézkedett), hogy kijusson az USA-ba. Pillanatok alatt magyar állampolgár lett, s mint ilyen, már ült is a repülőgépen. Aki nekiveselkedne, az tudna még hasonló példákat gyűjteni a nép ajkáról, mint hajdaniak a regéket, s biza nem csodálkozna, ha a Nemzeti Védelmi Szolgálat titkosszolgálati eszközeinek felhasználása nyomán nem csak a "hamis okmányokat felhasználó" állampolgár-jelölteket, de a honosítás könnyítését sajátosan értelmező, szolgálatkész ügyintézőket is elvinnének. És egy határok felett egyesített nemzethet méltóan a határon túlra is át-átnyúlhatnának, legalább egy kis ejnyebejnyézésre...

                                              (Illusztráció: karpathir.com)

Játszunk államelnök-jelöltesdit

Leaszfaltoztuk a falvaink minden utcáját, így még csak nem is sárban kellene jöjjenek a magyarok szavazni, de nem nagyon jönnek, magyarázta az államfőválasztás első fordulójának estéjén egy észak-bihari polgármester. Eddig mindig az utak állapotát kifogásolták leginkább, de most meg azt hangoztatják - és vannak, akik erősítik is őket ebben - hogy ez nekik jár, mert adófizető polgárok. Ez igaz is egy normálisan működő országban, de mintha nem tudnánk mindannyian, hogyan van ez ebben az országban, sopánkodott az elöljáró még az urnák zárása előtt, amikor azonban már lehetett látni a részeredményekből a részvételi arányokat. Utóbbiakból az is kiderült, hogy a 14 jelöltből az utolsó öt-hat valószínűleg annyi szavazatot sem kap, amennyi támogatói aláírást kellett prezentáljon ahhoz, hogy a rajtvonalhoz álljon. Hova tűnhettek a támogatóik? Hogyan lehet őket komolyan venni? Vagy hogyan lehetett? Már-már azt kell mondjam, igaza lehetett a Radio France International adónak, amikor Gheorghe Funar független jelöltet is interjúra kérte, hiszen ő legalább azt adta, ami valója. A volt kolozsvári polgármester szerint az ő küldetése (legújabban) kimondani az igazságot a román nép történelméről, ami egyebek mellett az, hogy a geto-dákok valamikor az egész földet benépesítettek, ők építették az egyiptomi piramisokat, tudtak repülni, és valójában Németország neve (Deutschland) Dákföldet jelent. Ilyen elméletekkel (is) államelnök-jelöltnek lehet lenni a ma Romániájában!

                              A 14 jelölt. Ki fog néhányukra emlékezni pár év múlva?!