Mielőtt megsokasodnak a néhai barátok

A minap mutatta be az érmihályfalvi Móka színjátszó csoport legújabb műsorát. Lehetne arról értekezni, hogy a társulat ismét olyan minőségű, ötletekkel teli produkciót tett a színpadra, mely túlmutat az amatőr jelzőn, de inkább arról ejtek szót, hogy helyi, városukban élő költők verseit tárták a közönség elé. A hangsúlyt ezúttal az "élő"-re tenném: a szerzők a színpadon, egy elképzelt kávéházban ülve hallgathatták soraikat az őket is jól látó közönséggel együtt. Saját gondolataik, érzéseik viszont-hallásának öröme mellett bizonyára eltöltötte őket, ha csak ideig-óráig is, a megbecsültség kellemes érzése is, tűnődtem műsor közben, és ez indította el a gondolatokat. Hogy mennyire becsüljük meg nem csak családtagjainkat, barátainkat addig, míg körülöttünk vannak, de azokat is, akik kisebb-nagyobb mértékben építik közösségünket szóval, rímmel, hanggal, ecsettel, vésővel. Ha nem is ültetjük őket színpadra, de érezhetik-e, hogy becsüljük őket? Még életükben. Mert utána már lehet emléktáblát, meg szobrot állítani, lehet koszorúzni orrvérzésig, lehet emlékműsorokat szervezni, ami dicséretes, de az illetőnek már vajmi keveset ér. Az életmű megítélésére pedig sok esetben ráteszi kezét a politika, meg a ki tudja milyen érdek. Kedvező széljárásban megszaporodnak a hiteles emlékeire hirtelen rábukkanó kortárs szemtanúk, az egykori barátok. A tudomány mai állása szerint pedig az elhunyt nem tud visszaszólni: addig is szerethettetek volna, míg éltem!

                                                                                              (Illusztráció: bulvaros.hu)

Örvény fölött, megállva

Gyakran megesik, hogy egy szerkesztőségbe beküldött, úgynevezett "olvasói levél" valójában egy üzenet néha magánügyben, néha politikai töltettel. Ilyenkor érezni lehet, hogy a dolognak folytatása lesz, és, ha a szerkesztő nincs résen, akár végeláthatatlan adok-kapok lesz belőle. 
Nemrég egy ilyen politikai színezetű írás látott napvilágot lapunkban (Bihari Napló, Nagyvárad), magát nemzeti érzelműnek mondó szerző aláírásával. Olvastakor - mint mindig, ha hasonló hangvételű szöveg kerül elém - már-már kétségeim támadtak, hogy én, mivel nem pont úgy látom a világot, mint az aláíró, lehet, nem is vagyok úgynevezett nemzeti érzelmű?! Lehet, nem is vagyok "jó magyar"?!  Pedig szerintem megfelelek legalább annyi ismérvnek, mint..., de ezt hagyjuk most, hiszen az említett írásban több, nem nevesített, de egyértelműen felismerhető személyt ért nyilvános verbális támadás, ami válasz után kiáltott. Szerintem. Pár napja volt alkalmam beszélgetni az egyik, általam nagyra becsült (lehet, már ezért sem vagyok nemzeti érzelmű?) pellengérre állítottal, aki feketén-fehéren bebizonyította, hogy az ominózus levélben leírtak nem felelnek meg a valóságnak. Miért nem tárja bizonyítékait ugyanúgy a nyilvánosság elé?- kérdeztem. Most tessenek megkapaszkodni: az illető (akinek nevét azért nem írom le, mert ő maga sem tartotta fontosnak reflektorfénybe állni) úgy gondolja, sokkal fontosabb ennél, hogy - idézem - ne alacsonyodjon le az őt támadók szintjére, és szóba állva velük ne legitimálja őket. Először értetlenkedtem magamban, hogy de becsület, meg hogy tiszta vizet a pohárba, meg ilyenek. Aztán arra jutottam, hogy mindennapjainkban annyira elharapódzott a vagdalkozás, a könyöklés, a sárdobálás, sőt, akár a tudatos hazudozás is, hogy az ezeken méltósággal felülemelkedni tudás, talán nem túlzás azt mondani, hogy alázat, már értetlenséget vált ki. 
Te meg tudnád tenni? 
És, hogy ki a nemzeti érzelmű? Erről talán értelmetlen is vitát nyitni.

                                                                                                                          (Illusztráció: meska.hu)

Csak óvatosan olvass, ha... vezetsz

Állítólag van eredménye a baleseti statisztikák szerint azoknak az országutak menti tábláknak, melyek a sebességkorlátok és az egyéb közlekedési szabályok betartására intik felirataikon az autósokat. Más kérdés, hogy míg a betűket silabizálják a sofőrök, nem az utat, a szembejövőt, az úton átkelni szándékozót figyelik, vagyis akár baleset okozói is lehetnek ezek a kétség kívül jószándékkal telepített feliratok. 
Vannak aztán a reklámoknak fenntartott útmenti táblák, az alábbi fotón ilyenek láthatóak, melyeken közlekedési baleseteket megelőző elektronikus ketyeréket kínálnak megvételre. Rövid távon 4 ilyen is van egymás után, s ha az érdeklődő sofőr engedve a csábításnak a szemét kapkodva próbál eligazodni rajtuk, könnyen az árokban találhatja magát, esetleg a szembejövőket illető sávban. Aztán már rontja is a baleseti statisztikát...