Lila tehén, lila köd

A napokban népszavazást tartottak Svájcban. 
Ez még nem hír, hiszen példaként sokat emlegetett demokráciák egyike az alpesi országé, ahol tőlünk nézve sokszor hihetetlen témákban is kikérik a nép véleményét. Hát, mit mondjak, ez a legutóbbi szavazás is egy ilyen, számunkra  hihetetlen témában zajlott: legyen-e felső határa a menedzserek fizetésének, vagyis jövedelmük ne lehessen több, mint az ugyanannál a cégnél kifizetett legkisebb bér tizenkétszerese. 
Ugye, már az is sci-fi kategória nekünk, hogy igazgatók fizetéséről népszavazást tartanak. Nálunk ugyan ki merné nyilvánosan firtatni a diri lóvéját? Na, persze mi is másképp látnánk a világot, ha a lakosság legrosszabbul fizetett 10%-a sem vinne haza kevesebbet átlagban havonta 4000 svájci franknál (ami valamivel kevesebb mint 1 millió forint, vagy 15 ezer lej). Nem félrebeszélek, ezek a legrosszabbul fizetett svájciak voltak 2010-ben, gazdasági világválság idején. 
A népszavazás kezdeményezői szerint a fizetési plafon nagyobb társadalmi igazságosságot biztosítana. Erre mit tettek a svájci szavazók? Fittyet hányva a javaslatra, nem kértek a nagyobb társadalmi igazságosságból!
Óh, te alpesi zöld legelőkön tejelő lila tehén! 
Képzeljék csak el, hogy nálunk egy népszavazáson értelemszerűen a portás meg a takarítónő is szavazhatna arról, hogy korlátozzák-e az övéhez mérten a nagyfőnök fizuját?! Hát ez már tényleg lila köd...

Tudománytalan ötlet

A minap Budapesten járva betértem a Halászbástya közvetlen szomszédságában lévő élelmiszerüzletbe, azzal a körmönfont gondolattal, miszerint ott sokkal olcsóbban lehet harapnivalóhoz jutni, mint az utca másik oldalán, ahol az árusok a műemlék okán magasabbra srófolják áraikat. Nem is csalódtam, viszont annál jobban meglepődtem, mikor a kereskedés plafonján lévő hangszóróból egy román rádióadó szignálját hallottam, majd román nyelvű konferálás után egy román könnyűzenei sláger szólalt meg. Másként nem történhetett, mint a világháló útján jutott el ez az adó a Budai Várba. Ottlétem alatt nem tapasztaltam a boltban tartózkodók tiltakozását a román szavak ellen. 
Mint tudjuk, országúton hosszú a jegenyesor hazáig, s míg csizmánk talpa helyett az autóbusz kereke kopik, szórakozást talál magának az emberfia. Főleg a fiatal, kinek mindenféle elektronikus ketyerék is segítségére vannak. Így a ma már nem csak beszélgetésre való telefonok gombnyomásra ontják a slágereket. A fiatal pedig spontán kórust alakít társaival és a telefonjával. Nem okoz gondot sem az angol nyelv, de sem a román. Láss csodát, a magyar anyanyelvű fiatal botlás nélkül énekli a román slágert. Erről jutott eszembe: talán nagyobb foganatja lenne a mindennapokbeli boldogulást szolgáló román nyelv tanításának a magyar gyerekek irányába, ha azt nem a tekervényes nyelvtani szabályok, és bakafántos, máskor sosem használt tájszavakkal tűzdel irodalmi begyepesedések felől közelítenék meg, hanem mondjuk az általuk kedvelt műfajok felől. Urambocsá' talán még a könnyűzenét is fel lehetne használni ehhez. Belátom, ez elég "tudománytalan" ötlet, de ha valódi lenne a cél, akkor talán ezt a meglepő eszközt is szentesíteni lehetne.

Ha megnövök, korrupt leszek!

Olvasom, hogy az uniós pénzekkel történő csalások száma Romániában 2012-ben megháromszorozódott 2010-hez képest. Még, hogy nincs haladás, fejlődés: ezen a téren 2 év alatt triplázódott a hatékonyság. Van itt teljesítmény, csak meg kell jól választani a működési területet.
Erről jutott eszembe egy 2009-es írásom, amit akár ma is írhattam volna:
 

                      Ha megnövök korrupt leszek

Egy felmérés kérdésére adott válaszában egy hatéves (!) kislány azt mondta, ha nagy lesz, korrupt tisztviselő szeretne lenni, mert azoknak "mindenük megvan". Ezek a fiatalok?! Bezzeg régen még tűzoltó, meg katona akart lenni az ember gyereke. Meg persze juhász, ami adott esetben manapság sem lehet rossz bolt, hiszen még fociklub tulajdonosa, meg EU-parlamenti szék koptatója is lehet az egykori suba-lakó*. Jaj, még a végén elfelejtem: az említett kislány kínai, a felmérés Kínában volt, mielőtt bárki másra gondolna. A kommunista Kínában, ahol a kilátásba helyezett halálbüntetés sem rettenti el az irigyelt tisztviselőket a jobb élettel kecsegtető korrupciótól. Hu Csin-tao kínai elnök szerint a korrupció számít a kommunista párt legitimitására leselkedő legnagyobb veszélynek. Micsoda áldás, hogy nálunk megszűnt a kommunizmus! Na, nem azért, mert azzal együtt eltűnt a korrupció, hanem mert - ha itt is a vasszigor érvényesülne - bizony felhólyagosodna a bakó tenyere. Nálunk demokrácia van. Ez egyrészt abban nyilvánul meg, hogy nincs nyakazás, másrészt nincs kivételezés. Vagyis az a kislány, ha nem kínai lenne, nem csak a tisztviselőket irigyelhetné, hanem szinte bármelyik szakma távlatokat nyitna neki, hogy meglelje a számítását.

                                                             (*Utalás Gigi Becali juhászból lett mágnásra.)

(Megjelent - Rencz Csaba: Közeli történelem, 2012, Nagyvárad, 160. oldal) 

                                                                                                           (Illusztráció: maszol.ro)

 

A magánvállalatok az európai uniós pénzek lenyúlása tekintetében immár felülmúlják az állami cégeket. A brüsszeli támogatásokkal történt csalások Romániában 2012-ben megháromszorozódtak 2010-hez képest – derül ki a Románia Akadémiai Tanács kutatási igazgatója, Răzvan Orăşanu által nemrégiben bemutatott statisztikából. - See more at: http://www.maszol.ro/index.php/hatter/20635-hova-tunnek-el-az-unios-penzek-romaniaban#sthash.8P6Dp2ur.dpuf

A magánvállalatok az európai uniós pénzek lenyúlása tekintetében immár felülmúlják az állami cégeket. A brüsszeli támogatásokkal történt csalások Romániában 2012-ben megháromszorozódtak 2010-hez képest – derül ki a Románia Akadémiai Tanács kutatási igazgatója, Răzvan Orăşanu által nemrégiben bemutatott statisztikából. - See more at: http://www.maszol.ro/index.php/hatter/20635-hova-tunnek-el-az-unios-penzek-romaniaban#sthash.8P6Dp2ur.dpuf

Bundagyanús elismerés

Váratlan elismerést kapott a magyar labdarúgás a napokban. 
Nem, nem az egykori Aranycsapat eredményeiről emlékeztek meg valahol a világban, nem is a még élő tagok vehettek át valamilyen plakettet, de még csak nem is a legutóbbi "aranycsapatot", a nyolcvanas évek elején/derekán még a világranglista élmezőnyébe kapaszkodott gárdát érte dicséret, amelyik elindulva a lejtőn azért már beleszaladt egy szovjet 6-0-ba. Nem, a kortárs csapatot illette elismerés: bunda gyanújával vizsgálták a hollandok 8-1-es győzelmével véget ért világbajnoki selejtezőt! Az UEFA minden hatáskörében rendezett meccset vizsgál egy "szűrőrendszerrel", és feltűnt nekik, hogy a találkozó előtt szokatlanul sokan fogadtak nagyobb összegekben a hollandok nagyarányú győzelmére. A vizsgálat megállapította, hogy nincs alapja a feltételezésnek. Vagyis csupán "szokatlanul sokan" felmérték a reális állapotot, és nem bíztak a "matematikai esélyében", amit Magyarországon némelyek a végsőkig emlegettek. 
A pillanatnyi helyzetben a mai magyar focinak már a bunda gyanúja is egy elismerés. Hogy ez nem sok büszkélkedésre ad okot? Hát, amilyen a foci, olyan az elismerés...

                               Ehhez nem volt szükség bundára... (fotó: atv.hu)

Hírünk a világban

Ha az emberhez számára ismeretlen nyelven szólnak, reflexszerűen azon az idegen nyelven válaszol, amit ismer. Ami nem mindig előny, és nem csak azért, mert nem tudja megértetni magát. 

Történt, hogy egy ismerős átszállással utazott egyik nyugat-európai országból a másikba. A tranzitban "idegenül" szóltak a romániai magyarhoz, aki, ugye, hirtelen románul válaszolt. Mindez összevágott az útlevelére írtakkal... Többet nem kérdezték, érezhetően megfagyott körülötte a levegő, és szemmel láthatóan távolabb húzódtak tőle a sorban állók, szorosabban fogva táskáikat. 

Másik eset. 

Román anyanyelvű polgár egy délnyugat-európai országban betért egy üzletbe. Az ország nyelvét jól tudó ugyancsak román kísérője csevegett az eladóval, aki a pultra tengernyi holmit rakott eléjük, válogassanak. A két vevőjelölt anyanyelvén vitatta meg, mi legyen a vásárfia. Vesztükre: az eladó meghallotta a román szót, és mint a villám halámolta össze a kirakott holmikat, eltüntetve a pult alá, majd kitessékelte őket az utcára. Az ő boltjában többet senki nem fog lopni - kiáltotta utánuk. 

Hírünk a világban. 

Hogy nem konkrétan a mienk? 

Kit érdekelnek a részletek rajtunk kívül?