2012. augusztus 22., szerda

Lássunk homályosan


Talán még emlékszik rá a kedves olvasó, hogy két évvel ezelőtt, 2009 júliusában Kolozsvár elöljárói „lakossági kérésre” megváltoztatták a kincses városban a Dsida Jenőről elkeresztelt utca nevét. Állítólag zavarta a lakókat, hogy a költő neve „összetéveszthető” az AIDS betegség román megfelelőjével – SIDA. A „lakossági kérés” arra ugyan már nem terjedt ki, hogy ne másik magyarról kapja az utca új nevét, de a lakosok teljes nyugalma és egészsége érdekében az illetékesek elvetették a javasolt, szintén költő Szabédi Lászlót, és Pablo Picasso spanyol festőművész mellett döntöttek.
Valami hasonló esetről érkezett hír a minap: az egészségügyi kártyákon nem szerepel majd a „card” szó (angol, jelentése kártya, lap). Indok: egyes vallásos szervezetek úgy vélték, káros lehet, hiszen visszafelé olvasva románul azt jelenti, hogy drac = ördög. A „gyógymód” egyszerű: névelővel látják el, vagyis „cardul” (a kártya) lesz. Ilyen egyszerű ez, kérem, és már meg is van oldva a dolog, nem kell félni az ördögtől, és azok a bizonyos vallásos szervezetek nyugodtan imádkozhatnak, hogy az egészségügy további, talán még ennél is nagyobb gondjai hasonló könnyedséggel forduljanak jobbra. Meg azért, hogy a befolyásuk alatt lévő széles néptömegeket továbbra is lehessen ilyen együgyű butaságokkal rémísztgetni és babonás sötétségben tarthatni, amiben könnyű őket manipulálni. Én javasolnám, hogy vegyenek mintát az izraeli ultra-ortodoxokról, azok ugyanis nemrég úgynevezett látásrontó szemüveget dobtak piacra férfiaknak. Náluk csak házastársak kerülhetnek bármilyen kacsolatba egymással, vagyis még csak szemet sem vethet frigyen kívül egy férfi egy idegen nőre. A szemüveg áldásos hatása: csak pár méterre lát vele a megóvandó férfiú, így nem esik a bámulás bűnébe. Nálunk sem lenne haszontalan: aki felteszi, az alig lát tovább az orránál. Bár, ha belegondolok, ehhez nálunk nem is kell semmilyen segédeszköz....

                                                          (Illusztráció, hir24.hu)

2012. augusztus 21., kedd

Eszméletlen

Falunap.
Este.
Koncert.
Élő.
Az énekes dicséri a közönséget: "Eszméletlenek vagytok!"
Körülnéztem, nekem nem úgy tűnt.
A magam részéről én biztosan eszméletemnél voltam.
Talán ezért is hallottam meg, mikor később - ugyancsak a közönséget dicsérve - azt mondta, hogy "Erdélyben mindig jó a közönség." Ja, ezek szerint ott is járt már...

Falunap.
Este.
Koncert.
Nem élő.
De úgy tesz.
A férfi énekes duettet énekel egy hölgy énekessel.
A színpadon nincs hölgy énekes.
Ciki. Meg eszméletlen.

Falunap.
Este.
Koncert.
Világsláger. A tinédzserek alkotta publikum csápol. Vajon hányan tudják, hogy egy kb. 20-25 éves slégert hallanak, áttupírozva?
De kit érdekel egyáltalán?
Koncert.
Este.
Falunap.

2012. augusztus 20., hétfő

Schengenről álmodozva a tűző napon

Pár órával ezelőtt 301 személy tett állampolgári esküt Nyírábrányban.
Szép, megható ceremónia augusztus 20-án, az államalapítás ünnepén.
Szinte az esemény hosszúságával volt egyenlő a határon eltöltött idő. A facebook-ra feltöltött képek szerint már a helyi idő szerint 13 órás kezdésre érkezőknek is hosszú sorban kellett várakozni a magyarországi beléptetésre - ezt nem láttam, mert - mint nem esküt tevő - kicsit később mentem.
Na, de visszafelé - mint 1989 előtt - óh.
                                      Bejelölve a határátkelő épülete

Azt hiszem erre szokták mondnai, hogy az illetékesek nem voltak felkészülve.
A rohamra.
Váratlanul érte őket, hogy a nemzetei ünnepen fesztív keretek között tömeges eskütételre kerül sor.
Meg erre szokták mondani, hogy a illetékesek között nincs kommunikáció. A helyhatóság szólhatott volna a határőröknek, hogy né, fiúk lehet lesz egy kis roham, aztán figyeljetek mán' oda.
Álltunk a napon, közben a sor nem mozdult hosszú percekig.

Mögöttünk is gyűltek. Már a nyírábrányi bekanyarodásig volt a sor vége.
Sokunknak eszünkbe jutott, hogy ez nem-e "ajándék", egy kis "figyelmesség" az új magyar állampolgároknak...?
Meg, hogy mennyire ideje lenne már annak a schengeni határnak. Amiről álmodozunk. Meg még álmodozni is fogunk egy ideig, ilyen román államvezetés mellett.
Aztán kigyúlt a fény, valakinek ott legelől végre eszébe jutott a megoldás: ha sokan vannak, meg kell nyitni még egy kiléptető sávot. Mer' hát van.
És lőn:

..és máris két sávban, valamivel jobban haladtunk.
Emlékezetes nap.

2012. augusztus 13., hétfő

Nyolc, négy, öt - kilenc

Aki nem is nézte a XXX. Nyári Olimpia közvetítéseit Londonból, az is azonnal értesülhetett a magyar sikerekről a Facebook-on, szinte a győzelem pillanatában már repítette is szerte a hírt valamelyik internetes fórum. Meg persze azonnal, és folyamatosan készültek a statisztikák is, hogyan állnak a magyarok az éremtáblázaton, a pontversenyben.

Nyolc, négy, öt - kilenc.
Nyolc arany-, négy ezüst-, öt bronzérem = kilencedik hely a nemzetek sorában.
És, bár hajlamosak vagyunk rá, ne feledkezzünk meg az olimpiai pontot érő 4., 5., és 6. helyezettekről sem - és senkiről sem, aki  - bár nem ért oda az első között, de hozta, ami tőle tellett.
A nemzeti büszkeség nem hagyhatta szó nélkül, hogyan is állunk a környező államokkal szemben:


Természetesen (?) a legtöbbet az érmesek diadalát ismételgetik a tévék. Szerintem ezzel majdnem egyenértékű, hogy kivétel nélkül (legalábbis én nem láttam másat) minden megszólaltatott sportoló rendkívül szimpatikusan, visszafogottan, szerényen - mondhatni emberien nyilatkozott, ami szintén felér egy aranyéremmel.
Számomra az igazi élményt az őszinte, emberi megnyilvánulások jelentették.
Amikor a cselgáncsozó Csernoviczki Éva a kilassított tévéfelvétel tanusága szerint már a mindent eldöntő dobás közben mosolygott, mert érezte, hogy megvan a hihetetlen bronzérme...
Amikor a birkózó Módos Péter az ellenfelét, mint egy zsákot dobta el abban a pillanatban, amikor biztos lett a bronzérem...
Amikor az ugyancsak birkózó Lőrincz Tamás - mikor bejutott a döntőbe - örömében az edzőjét is a szőnyegre csapta...
Amikor Gyurta Dániel úszó világcsúccsal szerzett aranyérmének másolatát felajánlotta a nemrég elhunyt norvég riválisa, Alexander Dale Oen szüleinek...
Amikor a 10 kilométeres szabadvizi úszás megnyerése után Risztov Éva zokogó édesanyjának adta az eredményhírdetéskor kapott virágcsokrot...
Amikor a magyar olimpiai delegáció legidősebbje, a sportlövő Bognár Richárd a hatodik hely megszerzése után örömittasan nyilatkozta, hogy dehogy folytatja ő már 45 évesen - egy ilyen "csoda" után abba kell hagyni...
Amikor a számára csalódást jelentő bronzérme átvételekor a kajakozó Douchev-Janics Natasa a mindenütt ott lévő, és hazai hangulatot teremtő szurkolók felé fordulva mégis elmosolyodott, és könnyű volt szájáról leolvasni: "Köszönöm"...
Most, amikor felelevenítjük ezeket a sok-sok többi közül kiragadott pillanatokat, neked, olvasóm, nem lett-e kicsit könnyes a szemed?
Hát ez az, ami még a nyolc aranynál, négy ezüstnél, öt bronznál, és a kilencedik helynél is többet ér.
Az "aranyérmes" emberek.

2012. augusztus 3., péntek

Testhezálló feladat

Van annak már vagy tíz éve, hogy választások idején mindig háborgok azon, hogy a választási névjegyzékek elavultak. Van rajtuk számtalan személy, kihez már évek, vagy évtiezdek óta a temetőbe járnak rokonai, nem is beszélve azokról, akik elköltöztek egyik településről egy másikra, vagy elhagyták az országot, nem ritkán a földrészt is. Ennek tükrében persze logikus, hogy valójában sosem születhettek reális statisztikák a választási részvételről sem helyi szinteken, sem országosan.
Egy nem régi alkalommal azt is szóvá tettem, hogy a népszámlálás nagyszerű alkalom lett volna a listák frissítésére - már, ha az érdekében állna valakinek, meg persze a népszámlálás adatainak összesítését sem húznák-nyúznák a villámgyors számítógépek korában évekig.
Hát most eljött az idő. Mert érdekében áll valakiknek. Azoknak, akik bármi áron leváltanák Traian Băsescu államfőt, és fittyet (vagy bármi mást is) hánynak az általuk kikényszerített népszavazás eredményére. Mondják, nem 18, csak 16 millió a szavazásra jogosultak száma, nem reálisak a szavazási listák. Tényleg?! Június 10-én még azok voltak?
Rábízták a döntést az alkotmánybíróságra. Na hiszen...
A tisztelt alkotmánybírák meg annyira tisztelik a törvényt, hogy annál jobban már csak "megbízóikat", és egy egyszerű kérdés megválaszolását pitty-putty elhalasztották másfél hónappal. Ráérünk, minek az a rohanás, a demokrácia megvár. Főleg az, amelyik ebben az országban van.
A közbeeső időre én rájuk bíznék egy újabb nagyon fontos ügyet: a Londonban zajló olimpia megnyitója idején állítólag egy ufó körözött a stadion felett. Összedughatnák a fejüket megállapítani, hogy vajon valóban földönkívüliek jöttek-e el a nagy eseményre. Azt hiszem bebizonyították, hogy rátermettek egy ilyen komoly feladattal való megbírkózásra. De lehet, csak ilyenekre...

                               A bal felső sarokban - állítólag az ott egy ufó...   (fotó: netbulvar.com)