Piramis

Az előző, a play back-előadásokról szóló bejegyzéshez kapcsolható az alábbi: az Érmihályfalvi Mezőgazdasági Főgimnázium XII.C. osztálya kicsengető kártyájára mottóul egy Závodi János idézetet íratott:
          "Őszintén akarok élni,
           Minden utam végig járni.
           Hinni abban, amire vágyom
           S ha hiszek benne, küzdeni érte
           Bármilyen áron."
Persze, láttam már korábban is olyan kártyákat, melyekre hasonló, a könnyűnek nevezett zene dalszövegeiből merített idézet volt, tehát nem ez az első - és reméhetőleg nem is az utolsó eset - de mindezek csak azt igazolják újra és újra, hogy ebben a műfajban is lehet maradandót "alkotni". Hiszen a most ballagó "véndiákok" nem csak, hogy még mint kósza gondolat sem fogalmazódtak meg szüleik agyában, de maguk a szülők is max. tinédzserek voltak, amikor az Őszintén akarok élni című dalt slágerré tette a Piramis együttes, illetve Révész Sándor.

                                                                          (fotó: dobklinika.blog.hu)
Ma már tudjuk, örökzöld slágerré, de akkoriban eléggé röhejesen hangzott volna a Piramissal kapcsolatban, hogy "örökzöld" :-)
Próbálok felidézni abból a korból egy tingli-tangli együttest, meg valami slágert - mert, ugye, akkor is voltak. Hát, így hirtelen nem megy. Valószínűleg ugyanígy nem fognak majd emlékezni azokra, akik ma énekelnek arról, hogy csodás kék az ég, meg mennyire könnyezik a szív, meg hasonló hülyeségek. Sőt, lehet nem is énekelnek, csak tátogással kábítják a nagyérdeműt. Na, de erről már volt szó.

Tátika

Még 2008-ban hozták meg azt a döntést Kínában, hogy szigorú büntetésre számíthatnak azok az "előadók", akik élő koncert örve alatt csak tátogással, vagy hangszeres zene mímelésével csapják be a közönséget. Akit két éven belül kétszer is rajtakapnak a csaláson, annak ugrik a működési engedélye.
A világon párját ritkító döntéshez hasonlót hozott nemrégiben Kőbánya (Budapest X. kerülete) képviselői testülete, Póka Egonnak, a Kőbányai Zenei Stúdió Művészeti Szakiskola igazgatójának felterjesztése nyomán.
A név nem véletlenül imerős annak, akinek ismerős, hiszen Póka Egon zeneszerző és basszusgitáros 1978-tól 1993-ig a Hobo Blues Band tagja (is) volt.

        A HBB - ők nem mímeltek. Középen Póka Egon (fotó: http://www.muvesz-vilag.hu/)

A határozat szerint "Kőbányán tilos az önkormányzat által támogatott rendezvényeken a play back, azaz a fellépők nyílvános tátogása."
Aki nem tud élő koncertet adni, az ne csapja be a közönséget azzal, hogy tátogással  imitálja: ő énekel a színpadon - nyilatkozta egyebek mellett Póka a Bors című lapnak, az egész interjú itt.
Persze, értem én azt is, hogy sok rendezvény szervezőinek egyszerűen nincs pénze megfizetni egy zenekart, vagy egy énekest kísérő muzsikus-bandát. Ebből a megfontolásból a magam részéről határesetnek gondolom a fél-play back megoldást, de szigoúan betartva, és arról tájékoztatva a közönséget is.
Mert miért is lehet tátogni egy énekesnek? Ráadásul pénzért? Több, mint egy évtizede járom a falunapokat, tudnék mesélni kis helyi önjelölt, és sztárnak kikiáltott "nagy" koncertezőkről egyaránt... Még nem láttam mimelő szavalót, népdalénekest - és ezek még kevés pénzért is előadnak, sokszor ingyen is.
Erre a tátogósdira szerintem már rég fel kellett volna figyelnie a fogyasztóvédelemnek is, hiszen ez is a fogyasztó/közönség becsapása.
Egyetértek Pókával: aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul. Meg ne is énekeljen.
(Továbbgondolt változat: ne írjon, ne szónokoljon...)

Nagy pénz, nagy foci

A Bajnokok Ligája Barcelona-Real Madrid elődöntőjének okán írtam arról, hogy a Barca nem csak a mutatott játék, de a pályára a betegágyról visszatérő Éric Abidal fogadtatásában is megmutatta, milyen egy csapat. Ezt tudták fokozni a döntő után, amikor a trófeát először nem Carles Puyol csapatkapitány emelte a magasba, hanem ennek dicsőségét átengedte Abidalnak.

                                                                    (fotó: molcsapat.hu)
(A meccs összefoglalója, és a kupa átadása itt, meg itt.)
Valóban nemes gesztus, tekintve, hogy egy játékos életében olyan sokszor nem adatik meg ilyen lehetőség.
Apropó, BL-győzelem, pár szó arról, hogy mennyit is hozott a konyhára a Manchester United elleni, illetve a döntőig vezető sok-sok győzelem: már a döntő előtt beüthettek a kasszagépbe a katalán csapat pénztárnokai 5 milliárd 797 millió 220 ezer forintnak megfelelő eurót, amit a döntőbeli győzelemmel megtoldottak további 2,42 milliárddal, ami így már ugye bőven 8 milliárd felett van. Aki már ezt is jó soknak gondolja, az most kapaszkodjon meg, mert a java a pályán nyújtott teljesítményen kívüli bevételekből, a tévéközvetítésekből és kereskedelmi jogokból jön össze - és mindennel együtt a végső összeg szakértők becslése szerint elérheti a 35 milliárd forintnyi eurót is! Hogy Puskás Öcsi "örökzöldjét" idézzem: kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci. Hát itt valóban volt nagy foci, de nagy pénz is mellé.
És, ha már pénz, akkor lám, mi mindenből lehet megélni. Például rendzavarásból. Például focimeccsek rendjének megzavarásából. És nem csak a fociban, de ebben a devianciában is nagyok a katalánok, hiszen a leghíresebb "pályára szaladgáló" Jaume Marquet Cot, művésznevén Jimmy Jump is az ő szülöttük. Belógott ő már EB- és VB-döntőre, Forma 1-re is, így nem lehetett gondja azzal sem, hogy megzavarja tavaly ősszel az Újpest-Fradi "rangadót":

                                                                                  (fotó: fn.hu)
Hát kb. ott tart a magyar foci, hogy ennek a 34 éves (be)szabaduló-művésznek egy budapesti bulvárlap fizetett azért, hogy ezt megtegye, és sztorit szolgáltasson ezáltal.
A tegnap esti BL-döntő idején is volt beszaladgálás. Nem tudjuk - legalábbis egyelőre - hogy ki volt az illető, hiszen, ahogyan a riporter fogalmazott, az angliai tévében bevett szokás, hogy nem mutatják a produkciót, közben valami lassítást, visszajátszást adnak. Vagyis nem vesznek tudomást a pár perces önjelölt hírességről, aki így nem számíthatott a világszerte a tévék előtt ült mintegy 400 millió néző figyelmére, csak a Wembley stadionban volt 90 ezerre (ami azért így sem semmi). Kb. így kell "elbánni" az ilyen magamutogatókkal. A módszer a focipályán kívül is megfontolandó.

Meztelen politika

A művészetekkel úgy vagyok, hogy például, ha festményekről van szó, akkor szeretem tudni, mit látok. Vagyis nem rajongok az absztrakt, nonfiguratív alkotásokért: Bár azoknak is megvan a maguk előnye - mindenki azt magyaráz bele, amit akar, az őszinte véleményt meg csak kevesen merik megmondani, nehogy a dilettantizmus fénye vetüljön rájuk.
Még valamikor március végén volt alkalmam a nyíracsádi Malom Galériában megtekinteni dr.Dóbus György amatőr festő (a házigazdáktól tudtam meg, hogy belgyógyászról van szó, aki "levezetésként" ragad ecsetet) kiállítását, azon belül az "EU élén" című képet, íme:

Hát, erre nem lehet ráfogni, hogy nem sokatmondó kép. Egyrészt, ugye, rögtön felismeri az ember, hogy kit lát, még akkor is, ha némileg megszaporodott az illető álla alatt a toka, ha vonásai túlzott mongoloid jegyeket hordoznak is, és, ha a mögötte lévő nemzeti lobogó zöldje inkább mustársárga. Arról már nem is beszélve, hogy rögtön kiderül a művész politikai irányultsága is, ami már-már rajongásnak hat - ezt már a kép léte önmagában igazolja. Nevezett kiállításon voltak egyebek mellett női aktok is - na, azokon is lehetett látni, hogy ami ami, az az...
A fentiek és az alábbiak között ne tessenek összefügéseket keresni, az eddigieket csak felvezetésnek szántam ahhoz, hogy május 11-én volt a megnyitója a bukaresti Simeza Galériában Marilena Murariu Elenáról általában (Elena în general) című kiállításának. Ez az Elena nem más, mint az az Elena Ceauşescu, aki még halála után több, mint két évtizeddel is elsőként jelenik meg a név hallatán sok román(iai) lelki szemei előtt. Az időseké előtt biztosan, a fiatalabbaknál már vetélytársra akadt Elena Udrea ugyancsak elég kártékony politikusnő személyében. Szóval a kiállításról: 1989 előtt ugye egy ország volt kénytelen anyjaként tisztelni a néhai diktátor Elena Petrescu néven született feleségét, aki az Ilfov megyei Petreşti nevű szülőfalujában koptatta az iskolapadot egészen 4. osztály elvégzésééig. Ezt követő tanulmányairól nem maradtak fent hiteles bizonyítékok, de az élet iskoláját olyannyira kijárta, hogy a Román Akadámia elnöki székben viselhette több nyugati egyetem díszdoktori címét, mint a vegytan nagy tudora. Lám, lám, milyen sokszínű a politika... Ugyan ki mert akkoriban arra gondolni, hogy ez a nő valóban nő is lehet. Mármint ki a fene gondolt rá akkoriban, mint szóbajöhető nőre?! Brrr!
Hát most ez a Marilena Murariu megtette. Festményei provokatívak, sokkolóak - és politikai összefüggéseket is hordozóak. Talán vegyünk párat sorjában, mint amatőr elemzők. Kezdjük ezzel:

Többszörös áthallás. 1.A mendemonda szerint Elena a második világháború idején még nem állt a kommunista ideológiai öntudat olyan fokán, hogy ne elegyedett volna szóba a német katonákkal, sőt, hogy úgy mondjam, mindent megtett, hogy a kedvükbe járjon. Erre utal a "munkaruhája", a háttérben, a falon ott a későbbi nagyvezér. 2.A mundérban az a korábbi konstancai polgármester van, aki pár éve régi német egyenruhában jelent meg egy divatbemutatón. Újabb kép:

A nép anyja éppen szülés utáni pillanatokban fekszik a műtőasztalon, Nicolae Ceauşescu mellett ott van az egykor elv- és bűntárs, majd ítélőbíró, és uralomra jutott Ion Iliescu, aki elmaradhatatlan vigyorral az arcán emeli magasba az újszülöttet, aki nem más, mint Adrian Severin volt miniszter, aki nemrégiben mint Románia egyik EP-képviselője keveredett korrupciós botrányba. Méltó utód született...
De a romániai politikai élet "folytonosságára" utal ez a kép is:

A már említett Ion Iliescu, mellette Emil Constantinescu, és Traian Băsescu állja körbe Elenát, mintha utóbbi valamennyi államelnököt, egykorit és mait, bűvkörében tartaná.
(További képek itt megnézhetőek.)
Polgárpukkasztás? Provokálás? Művészet? Politzálás? Mind egyszerre? Esetleg görbetükör a nézők elé: ezeket mind ti emeltétek a magasba, és tartjátok őket a hátatokon ma is.
Végül pedig egy idézet (amit legtöbben Széchenyinek tulajdonítanak), mintegy tanulságul: “Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba …”

Hidak

Ha azt mondom Hortobágy, az olvasók többségének valószínüleg egyből a kilenclyukú hid ugrik be, lelki szemei előtt. Nem csoda, mert bár ma már nem használják marhacsordák hajtáskor a folyón való átkelésre, turisztikai szempontból jól menedzselik, mint látványosságot.

Meg persze az is átmegy rajta az M4-es gyorsforgalmi úton, Debrecenből Budapest felé, aki nem hajt az autópályára. (Én is egy ilyen alkalommal készítettem ezt a képet.)
Ha azt mondom Szalacs, sokaknak elsőre talán semmi sem ugrik be. Aztán talán annyi, hogy egy falu. Aki azt is tudja, hogy az Érmelléken, az már nagyon jó - persze kivéve a környék lakóit. Pedig Szalacs igen régi település, már a tatárjárás előtt úgynevezett "kiváltságos város" volt, az Aranybulla is említi. Azt sajnos még a környéken lakók közül is van, aki nem tudja, hogy Szalacs egyik nevezetessége - vagyis az lehetne - a négylyukú híd:

A hasonlóság nem véletlen, nevezik is a szalacsit a hortobágyi híd "kistestvérének". Ma már talán a "mostoha kistestvér" lenne a megfelelőbb...
A XVIII. század végén készült híd alatt folyt 1968-ig az Ér folyó, a régió névadója. Az akkori esztelen, a "kommunizmus építésére" jellemző lecsapolási folyamat nem csak az érmelléki láp egyedülálló, a Duna deltájáéval vetekedő élővilágú flórát és faunát vágta tönkre, de az ott élő emberek évszázadok allatt kialakult életformáját is. Az Ér medrét ezen a helyen jó egy kilométerrel egyszerűen odébb vitték - ezt az újat ma csak tankárokként emlegetik az emberek. Így eshetett meg, hogy a "szabályozás" után a híd egyszer csak a szárazon, a mező közepén találta magát! A fenti képen (amit még tavaly tavasszal készítettem) mégis víz van alatta. Ennek oka, hogy kiadósabb esőzésekkor a természet, ha időlegesen is, de visszaveszi ami az övé, és felgyűl a belvíz, megemelkedik a talajvíz - vagyis nem folyóviz van alatta a látszat ellenére, hanem méretes tavacska. Ilyenkor pillanatok alatt megjelennek a vízinövények...

...és pár állat, madár is - a természet vívja túlélési harcát. Általában így néz ki, ez pár napja készült fotóm:

Legutóbb 1998-ban tették rendbe a műemléknek nyílvánított hidat, ezt emléktáblán örökítették meg:

A falu felől szembetűnőbb oldala még jobban tartja magát, a másik oldal - íme - lepukkantabb:

A hídról nézve pedig így látszik a falu:

Egyszóval, a szalacsi négylyukú híd egyik félig-meddig elfeledett nevezetessége az Érmelléknek. Várja sok romos kastélyhoz, uradalomhoz, műemlék-templomhoz, szőlődombhoz, pincesorhoz, a részleges visszaláposítási tervekhez hasonlóan, hogy legyen már valami a sokat emlegetett faluturizmusból, fellendülésből, fejlődésből. Mindezekről jobbára sajnos csak választási kampányok idején hallani. De ez már egy másik téma, amivel most sem magam, sem az olvasót nem akarom idegesíteni...

Médiacsinálás

Apropó, érmihályfalvi Nyíló Akác Napok, ezt a fesztiválcímet az utóbbi egy hétben annyiszor leírtam, hogy már én is unom, hát még hogy unhatják az újságolvasók, főleg a nem mihályfalviak.
Nem kell félni, nem pattintok ide egy tudósítást - bár már álmomból felkeltve is tudnám a programokat, melyiken ki mit mondott és lépett fel, stb., stb. Egy kis hiányérzetem azért mégis van.
Már évek óta mondogatom a szervezőknek, igaz, csak halkan, ami nem mindig jut el a fülekig, hogy hiába tartják/tartjuk a fesztivált régiós szinten is kiemelkedőnek, mind a programok számát (most 4 nap alatt volt majdnem 50), mind a változatosságot tekintve - a helyi (ami nem sok) és a megyei médián kívül senki le sem sz..ja, már bocsánat. A műsorfüzeten, meg a színpad mögötti támogató-listán mindig ott van a Bihari Napló, meg a másik megyei magyar napilap, ami o.k. is, foglalkoznak/foglalkozunk vele. De mindig ott kell lennie például a Krónikának, meg a Duna TV-nek is. Engem nem zavar, de miért is kell?! Mert szeretnék a szervezők, ha írnának róluk, és benne lennének a tévében is. Az biztos, hogy meghívó, programterv mindig kimegy a szerkesztőségeknek, ezt bizton állíthatom, nem egyszer magam segítek benne, és nem csak azoknak, akiket az imént említettem. Aztán semmi. Régebben volt, hogy egy-egy "krónikás" kolléga ki-ki jött egy napra, de inkább a kapott program szerint megírták, hogy mi lesz, majd utána ugyanazt múlt időben. Ma már nem is jönnek. (Pedig most már kellene legyen pénz is, hiszen felerősödött a Fidesz-hátszél. De mielőtt pártosság bűnébe esnék, más sem jön.) A magát a nemzetünk televíziójának kinevezett csatornát sem érdekli, még 30 másodpercre sem. Pedig még akár abba a színvonalas kívánságkosárba is küldtünk volna egy szép nótát, debizistenmá'.
Egy ilyen fesztivál nem fér a műsortervbe, több okból is.
1. Nem a megyeközpontban, vagy más nagyvárosban van - ide le kell menni. Ez a "le kell menni" jellemző: a nagyvárosi lenézi a kisvárosit, a kisvárosi a falusit, a falusi a tanyasit. Ha nem muszáj, nem vegyülünk, meg aztán mi érdekes történhet ott lent?!
2. De tényleg, mi történhet ott lent? Sehol egy balhé, egy verekedés, egy provokáció, egy tüntetés, egy politikusi sajtótájékoztató. Még csak egy szobrot sem képesek lefesteni. Csak könyv-, meg színházi bemutatót tartanak, meg felléptetik a saját gyerekeiket, meg összeröffen ott egy-egy koncerten az a pár ezer ember.

Na, és?
3. Ha van mit csinálni a megyeközpontban, mert mondjuk összeült a Partiumi Unatkozó Nyugdíjas Kőfaragók Nemesi Védegyletének Irodalmi Köre, hogy mind a hárman meghallgassák negyedik társuk székfoglalóját, akkor már megtelik az oldal és az adásidő.
Az olvasó meg a néző olvassa és nézze amit kap.

Déja vu

Nemrégiben írtam arról, hogy volt szerencsém látni/hallani Nyíregyházán egy Tolvai Renáta - koncertet. Azt is megemlítettem, hogy május 22-én Érmihályfalván, a Nyíló Akác Napokon is fog koncertezni. Koncertezett.

Fellépése előtt a Megasztár 4 győztese "megmerítkezett" a reá várók szeretetében, és a színpad mellett autogramot osztott:

A rajongók nem akarták színpadra engedni. Aztán pedig nem akarták, hogy lejöjjön onnan. Aztán csak lejött. Én tudtam, hogy csak egy ráadás lesz, és kész. Sőt, azt is tudtam, melyik dal lesz az. Sőt, már koncert közben tudtam, hogy melyik dalt melyik fogja követni. Egyszerű volt rájönni: hajszálpontosan ugyanazt a koncertet nyomta le, mint amit két héttel korábban láttam tőle Nyíregyhzázán. Persze, a táncoslányok is ugyanazok voltak:

Nem csak a dalok voltak ugyanazok, ugyanabban a sorrendben, az összekötő (kevés kis) szöveg is ugyanannyi volt.
(A gázsit nem tudom.)
Azért volt mégis, amit pluszban mondott.
Például meglepődött, amikor látta, mekkora tömeg várta. Szerintem nem is látta az egészet, hiszen nem láthatta végig a főteret, márpedig az végig tele volt, ami legalább 4-5 ezer ember. Na, jó, nem mindenki csak érte volt ott, de akkor is. Ilyen tömeg előtt azért már valami fellépni - két hete Nyíregyházán max. 100 ember figyelte nagyrészt közönyösen.
Aztán köszöntötte, meg a közönséggel megtapsoltatta a szüleit. Ez tényleg szép volt.
Meg azt is mondta, hogy soha az életében nem felejti el, hogy milyen jó közönsége volt Érmihályfalván.
Khmm. Aha.
Fejlődőképes.

(Ki)Számítóak

A Való Világ című, televíziós műsornak nevezett média-árucikk kapcsán már dohogtam egy keveset egy korábbi bejegyzésemben, illetve azon is filóztam, hogy annak végeztével még csavarnak egyet a sztorin a producerek, és a sulykot még jobban elvetve, szerelmi kalandokba bocsátják a VV 4 nyertesét. Ha létezik olyan botor, aki azt hiszi, nem egy binisz ez a VV, annak itt a bizonyíték: a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) már a műsor elindulása után, illetve annak első két hónapjában (tavaly novemberben és decemberben) már kiosztott az RTL Klub csatornának 144 millió forint büntetést, most pedig csak a januári adásokért újabb 88 milliót. És még közel sincs vége, hiszen az ellenőrzés malma lassabban őröl, mint a show-bizniszé, tehát még haladnak hónapról hónapra. Ráadásul már az Alekosz-kiházasító borzadály is fókuszban van, és várhatóan még nagyobb cehheket fog kreálni. (Aki részletekre vágyik, itt megtalálja.) De bizonyára megéri. Mert, ne mondja nekem senki, hogy a tévések nem tudták előre pontosan, hogy mire számíthatnak, amikor nagyon alaposan minden meg van tervezve. Pont ez ne lenne? Kiszámolták, mennyi lehet a nézettség, ez mit jelent reklámidő eladása szempontjából, mínusz büntetés, és a mérleg pozitív lett. Ilyen egyszerű. Micsoda? Hogy az NMHH olyasmiket emleget, hogy "kiskorúak védelme", meg "hatásvadász feldolgozásmód", meg "káros minták", "kiskorúak személyiség-fejlődésének kedvezőtlen befolyásolása"? Na, és? Ez nem az iskolatévé! Tényleg nem az. Semmi nem számít, csak a profit. Ha sérülékeny kiskorúakból sérült nagykorúakat csinálunk, akkor azok majd úgy fognak viselkedni, hogy abból megint lehet szenzációs tévéműsorokat készíteni, ami újfent profitit hoz. Így megy ez, kérem.
Aki pedig pénzt hoz a konyhára, sok pénzt (akár másokon is átgázolva), annak jutalom jár. Sok profitért extra jutalom: egy német biztosító társaság szexpartit rendezett legjobban teljesítő területi (értem alatta ez esetben, hogy magyarországi) képviselőinek a budapesti Gellért fürdőben. Igaz, még 2007. június 5-én, de most derült ki. A szervezők, tudván, hogy ezt nem lehetne, megtiltották mozgó- és fénykép, illetve hang rögzítésére alkalmas kütyük bevitelét a partira, bemehettek ellenben, sőt, azok a hölgyek, kiknek a vendégek igényeinek kielégítése volt a feladata. A szó szoros értelmében - további részleteket nem írok le, itt olvashatóak. Csupán egy "érdekességre" hívnám fel a figyelmet: a "hölgyeket" megjelölték, mert nem ugyanazok "jártak" a magasabb beosztású jutalmazottaknak, mint az alacsonyabbaknak...
Hát ilyen qrva ez a világ. Mindenkinek jut belőle valami. A létra tetején állóknak a fehér karszalagos jutalom, az alattuk lévőnek a vörös és a sárga karszalagos, és így tovább. A számlát pedig a létrát tartók fizetik, akiknek a hátán fel lehet kapaszkodni. Ők a tévé előtt ülhetnek, nézhetik, amit elébük raknak, és közben... ők is lehetnek szerelmesek, a legfölsőbb szinteken.

Régi idők focija

Nem, nem a Minarik Edéjé, hanem a mienk. Érmihályfalviaké. Mielőtt a múltba merengenénk, egy kis jelen. Az Unirea a Bihar megyei labdarúgó bajnokság tabellájának élén áll, és minden esélye meg van arra, hogy 30 év után újra bajnok legyen. És újra a saját erejéből. Ezt azért hangsúlyozom, mert az utóbbi években voltak próbálkozások a harmadik ligába "bevonulni": a "házasság" a mezőpetri Fink Fensterrel, ami a hátsó ajtón egyenesen bejuttatott a C-ligába, de beigazolódott a népi bölcsesség, miszerint lakva ismeri meg az ember a másikat - válás lett a vége. Aztán szinte fehér lovon, a semmiből érkezett Hidgyed József vállalkozó, hogy pénzeli a csapatot. Voltak is nagy tervek, új edző, új játékosok, csapathimnusz - aztán jött a gazdasági válság (ami manapság bármire kifogás), és egyszer csak már nem volt se szponzor, se pénz, se fehér ló (esetleg utóbbinak csak egy bizonyos testrésze - bocsi). Újabb reménysugár, hogy megjelent az ajtóban - vagy a kapuban - Kiss Sándor vállalkozó, aki mint az RMDSZ megyei elnöke - sokunk sejtése szerint nem csak a kapufa mellé, de a helyi politikai élet ajtajába is odatette így a lábát, hogy azt már ne lehessen becsukni előtte. Voltak is nagy tervek, új edző, új játékosok - és a helyzetnek megfelelően átírt csapathimnusz. Aztán mintha nem ment volna minden olyan gördülékenyen. Mintha nem a pályán, de még csak nem is a pálya környékén dőltek volna el a dolgok. Saját véleményemet fogalmaztam meg már még a legelső gubancok láttán, amikor mondtam a csapat körül forgolódóknak/aggódóknak: a csapat úgy járt, mint amikor egy szülő az elkényeztetett gyerekének vesz egy játékot, és a játék sorsa a gyerek kezében van - na, ez a játék lett az Unirea. Hasonlat. Csak hasonlat? Bár hivatalosan nem, de a csapat megint magára maradt, illetve az önkormányzat támogatása tartja életben, mint már annyiszor az utóbbi évtized(ek)ben. Vagyis önerőből bajnokesélyes, de nem csak a felnőtt, az utánpótlás csapat is - nem véletlenül, hiszen tehetséges fiatalokból sosem volt hiány.
Soha sem. Például akkor sem, amikor a csúcson volt az a 30 évvel ezelőtti generáció, mely az 1979-1980-as bajnokságot megnyerve jutott a C-ligába:

Állva, balról: - Szűcs S., Dihenes, Orosz (Haver), Bertalan (Lorimer), Puskás (Csillag), Kiss, Teigler (Paku), Szűcs Árpád edző; guggolnak - Gábor (Góbé), Kardos, Bánházi (Öcsi, csapatkapitány), Nagy S. (Dugó), Pauli, Ványi, Laskovics, Pap (Csusza), Nagy S. (Ladi).
Ez az évforduló adja az apropóját annak az öregfiú találkozónak, melyre szombaton, május 21-én délután kerül sor Érmihályfalván, a Praszler stadionban. Várnak minden mai és egykori játékost, edzőt - és persze azokat is, akik szerették/szeretik a focit. Mert azokból sem volt hiány sosem.

Tapasztalatok

A minap megint Nyíregyházán jártam, és két tapasztalatot hoztam haza.
Egy.
Városnap volt - illetve van még most is, azért inkább a város ünnepi hetéről lehetne beszélni. Ezen rendeznek mindenféle kulturális eseményt. A Kossuth (fő) téren is voltunk, ahol a Városháza áll. Ennek udvarában öltöztek a művészeti liceum néptáncosai, az ő előadásuk okán voltunk mi is ott. Szóval Városháza. A homlokzatára kitett emléktáblák szövegét olvasgattuk éppen, amikor a portás megszólított, hogy nyugodtan menjünk be az előcsarnokba, nézzük meg a kiállítást. Mint kiderült, a városban készült régi fotókból volt ott tárlat. Ez a városháza ma...

...és ilyen volt a századfordulón, mármint a XIX. és a XX. századén:

(Elnézést a kép minőségéért, elég gyatrán sikerült fotózni a fotót.)
Amiért ezt szóba hozom: a képeket nézegetve az volt a benyomásom, hogy nem is Nyíregyházán vagyok, hanem régi nagyváradi fotókat látok - ugyanaz a középületek stílusa, ugyanaz a századfordulós hangulat! Például itt egy másik nyíregyházi utcarészlet...

... és összehasonlításul két váradi kép, ugyanabból a korból - a Bémer (színház előtti) tér:

.. és a Fekete Sas Palota:

Egy ország, egy kor - egykor.
Kettő.
Ugyancsak ezen a városnapon, míg a néptáncosok előadását vártuk, egy azt megelőző produkciót néztünk meg. Véletlenül. De szerencsésen. Hat zenész volt a színpadon.

Egyiküknél nem hangszer volt, hanem a Muppet Show-ból ismerős bábu, Elmo, akit ő mozgatott, és ő volt a magyar hangja is.

Dzsesszt játszottak, köztük olyan közismert és közkedvelt dallamokat, mint pl. a Szentek bevonulása, az Ének az esőben, a Csodálatos világ - de olyan játékos formában, ötletes szöveggel "átkötve", hogy - bár gyerekeknek szólt, felnőttként is remekül lehetett rajta szórakozni. Nem ismertem őket, ezért a végén egyszerűen oda mentem, és megkérdeztem: kik vagytok? A vezetőjük/énekesük (akivel beszéltem) Farkas Gábor Gábriel - az X-Faktorban is látható volt egy ideig. A műsoruk pedig a Játsszunk dzsesszt! címet viseli. Egy kis ízelitőt is találtam belőle itt.

Ugye, ilyet is lehet "adni a népnek", gondoltam, hallgatva őket - és felderenget előttem: mennyi kotyvalékot fogok látni idén is a falunapokon...

Megbecsülés

Megbecsülés. Ritka "kincs" manapság. Főleg, amikor munkahelyi megbecsülésről van szó. Még "főlegebb", amikor a munkaadó és a munkavállaló kölcsönös megbecsüléséről. Nem gyakori megfogalmazás, hogy egy focistát és klubját mint munkaadót és munkavállalót emlegessünk, pedig a profik világában gyakorlatilag erről van szó.
Tegnap búcsúzott 286 első és 11 másodosztályú mérkőzéssel a háta mögött a Hertha BSC-től Dárdai Pál.

                                                                     (Fotó: AFP hírügynökség)

A magyar középpályás 15 évet (!) töltött el a berlini klubnál, az előbb említett számok klubrekordot jelentenek. (Zárójelben megjegyzem, 7 évig klubtársa volt itt Király Gábor kapus is.) Nem jellemző, hogy egy profi játékos manapság ennyi időt tölt egy csapatnál - oda megy, ahol jobban megfizetik. Nem kétlem, hogy Dárdai jól kereshetett Berlinben, de, mint nagyon szimpatikusan nyilatkozta: a pénznél előbbre tartotta családjának nyugalmát. Ezt én el is hiszem neki, mivel pályája csúcsán "álmai netovábbja", a Bayern München is hívta, mégsem ment. Az Olimpiai stadionban 77 ezer hazai szurkoló búcsúztatta - hátborzongató élmény lehetett. Az előzetesen megbeszéltek szerint Marcus Babbel edző az Augsburg elleni meccs első félidejének végén cserélte le, hogy a szurkolóknak legyen alkalmuk megünnepelni őt. Meg is tették, hiszen nem felejtették el neki, hogy kitartott a csapatban másfél évtizedig úgy, hogy közben megjárták a Bajnokok Ligáját és a Bundesliga 2-t (német másodosztály) egyaránt - igazi jóban-rosszban. A tisztelekör alatt a kivetítőn emlékezetes pillanatokat mutattak, közben pedig a Queen együttes A barátok barátok maradnak című dala szólt - videó itt.

                              A tiszteletkört egyik fiával együtt tette meg.     (Fotó: origo.hu)

Dárdai most éppen egy siker közepén "szállt ki", hiszen feljutottak a másodosztályból újra az élvonalba. Mintegy hűsége jutalmául a Hertha segít neki ezután is, a klubnál kezdheti meg edzői karrierjét: részt vehet az utánpótlás képzésében, és közben végezheti az edzői tanfolyamot.
Megbecsülés, mondtam az elején. Sportról lévén szó, talán jobban illik ide, hogy sportszerűség. És emberség. Pályán és pályán kívül.

Wolf Kati 3.

Ha már felvezettem, akkor a végéről is be illik számolnom, bár akiket érdekelt, azok bizonyára tudják már: Wolf Kati 22. lett az Eurovíziós Dalfesztiválon, a 25 döntős között.

"Elmaradt a csoda", "Gyász: Wolf Kati csak 22 lett", "Hidegzuhany az Eurovízión!" - ilyen és ehhez hasonló címekkel kommentálták a vasárnap reggel megjelent magyarországi lapok a szombat este, vagy már inkább vasárnap hajnalban kialakult végeredményt, aminek több tanulsága is van, szerintem. Például: 1.mintha túlzott várakozást korbácsoltak volna a magyar előadó iránt, amit bizonyít az énekesnő nyilatkozata is, miszerint már az elődöntőben nagy tehernek érezte, hogy szinte kötelezően elvárják tőle a döntőbe jutást; 2.sosem lehet tutira menni azokban a versenyekben, ahol a nézők szavazatira bazíroznak, hiszen nem feltétlen, sőt, egyáltalán nem a szakmai szempontok szerint nyomják az sms-eket, és az sem biztos, hogy ugyanarra, mint az elődöntőben; 3.nem minden országban sms-eznek lazán az emberek, vannak, ahol még egy sms árát is megfontolják.
Az 56. Euroviziós Dalfesztivált az azerbajdzsániak nyerték (219 pont), második az olasz (189 pont), harmadik a svéd (185 pont) dal lett. Wolf Kati a legtöbb pontot a finnországi szavazóktól kapta (végül 53-at összesítve), az észt, a spanyol, és az utolsó svájcvi versenyzőt sikerült megelőznie.
A román versenyző, a nagyváradi Hotel FM együttes a 17. helyen végzett.
A verseny szabályzata szerint a következő dalfesztivált mindig az előző győztes országa rendezheti. Így ez a feladat most Azerbajdzsánra hárul, vagyis az Eurovíziós Dalfesztivál Európán kívülre kerül!
Itt megtalálhatod az dalfesztiválon korábban szerepelt magyar versenyzők produkcióit.

Wolf Kati 2.

Örömmel látom, hogy sokan olvastátok a Wolf Katiról, illetve düsseldorfi szerepléséről szóló bejegyzésemet. Holnap ugye döntő, és ismét a budapesti közszolgálati tévétől kapott, erre vonatkozó anyagot adom közre. Ajánlom figyelmetekbe, különösen azoknak, akik szavazni óhajtanak, hogy erre vonatkozóan is lehet az alábbiakban fontos infót találni. Szóval íme:

Kati, Blue, Lena – sztárkultusz Düsseldorfban

Kialakult az Eurovíziós Dalfesztivál mezőnye!

Wolf Kati páholyból nézhette végig az Eurovíziós Dalfesztivál második elődöntőjét, ahol teljessé vált a 25 fős szombati döntő. Csütörtökön újabb tíz ország csatlakozott a már finalista 15 nemzethez, köztük Magyarországhoz. Kialakult a végleges rajtsorrend is, nehéz mezőnyben kell Katinak versenyeznie.

Rajongók szerint az ötödik helyen fellépő Kati nyitja a szombati Eurovíziós Dalfesztivál döntőjének legerősebb szakaszát: a magyar énekesnővel kezdődően egészen a 14-es sorszámot viselő brit Blue-ig a mezőny tíz legjobbjának tartott dal egy időszakra tömörült. Katit a brit X-faktor nyertese, az ír Jedwards követi, utánuk a svéd közönségkedvenc, Eric Saade, majd nyolcadikként a rajongók egyik nagy favoritja, Észtország jön, ezt követően a mindig top 10-ben végző görögök lépnek színpadra. Tizedik lesz Oroszország, egy Red One-szerzeménnyel, Alexeyt a bukmékerek első számú esélyese, a francia tenor Amaury Vassily váltja, rögtön utána a másfél évtized után visszatérő Olaszország versenyzője jön, aki egy Robert de Niro-film betétdalát énekli. A titkos kedvenc svájci lány és a Blue-val induló Egyesült Királyság zárja ezt a tízes mezőnyt, amely után még 11 dal hangzik el.

Magyarországon az elődöntő kiemelkedő nézettséget hozott a köztévének, egymilliónál is többen látták élőben a magyar produkciót, de Németországban is szinte sztárkultusz övezi Wolf Katit. A legnagyobb német lapok közölnek vele interjúkat, illetve írnak szerepléséről, és a nagy nemzeti tévétársaságok is rendszeresen megkeresik. A csütörtöki elődöntő alatt a BBC élő adásban kérdezte Katit, a brit műsorszolgáltató helyszíni ministúdiójában a Blue-val és a francia versenyzővel egy blokkban beszélgetett vele a műsorvezető. Wolf Kati igyekszik nem foglalkozni az előrejelzésekkel és esélylatolgatásokkal „A cél az volt, hogy bent legyünk a döntőben, és ez sikerült. Azt szeretném érezni szombat este, amikor lejövök a színpadról, hogy százszázalékosan teljesítettem, és mi hatan mindent megtettünk ebben a három percben, amit lehetett. Ha ezzel az érzéssel állhatunk ott a dal végén, akkor az eredmény már nem számít.”

A Blue tagjai tegnap Katinak és a két dalszerzőnek, Rakonczai Viktornak és Rácz Gergőnek személyesen gratuláltak a magyar versenydalhoz, amely szerintük a legjobb dal a 25-ös mezőnyben. A What about my dreams című dal a helyszíni visszajelzések alapján nemcsak a britek, hanem a németek és a skandináv nemzetek szívét is meghódította, de Kati számít a határon túli magyarok szavazataira. Az MTV műsorában elhangzó telefonszámon csak más országokra lehet szavazni, így a külföldön élő nézőknek érdemes a műsor elején a saját országuk nemzeti televízióját nézni, ahonnan megtudhatják, hogy az adott országból milyen telefonszámon lehet a magyar versenyzőre szavazni.

A döntő napján, szombaton az m1 először élőben kapcsolja a VII. kerületi Orfeum klubot, ahol a rajongók együtt nézik az MTV közvetítését. Korábban kezdődik a Csillag születik című műsor, így szombat este 20.25-től, amikor Novodomszky Éva bejelentkezik a budapesti stúdióból, már minden néző Wolf Katinak szurkolhat. Az MTV félórás felvezető műsora után Gundel Takács Gáboré a szó, aki a düsseldorfi arénából közvetíti a 25 ország részvételével zajló döntőt.

A magyar csapat videoblogban is beszámol a kint történtekről, ezeket a http://www.hirado.hu/ portálon, a www.youtube.com/eurovisionhungary es a  www.facebook.com/eurovisionhungary oldalon is megosztják.

Düsseldorf, 2011. május 13.

A döntősök rajtsorrendje:

1.       Finland

2.       Bosnia & Herzegovina

3.       Denmark

4.       Lithuania

5.       Hungary

6.       Ireland

7.       Sweden

8.       Estonia

9.       Greece

10.   Russia

11.   France

12.   Italy

13.   Switzerland

14.   United Kingdom

15.   Moldova

16.   Germany

17.   Romania

18.   Austria

19.   Azerbaijan

20.   Slovenia

21.   Iceland

22.   Spain

23.   Ukraine

24.   Serbia

25.   Georgia

Végül pedig itt egy fotó, melyen Kati látható, amint a fenti szövegben említett interjút adja a BBC-nek:

Nyúlbéla

A romániai belügyminisztérium alkalmazottait hamarosan titkosrendőrök - nyílván titkosrendőrségi módszerekkel - feddhetetlenségi tesztnek vetik alá, jelentette be tegnap a Korrupcióellenes Igazgatóság főbiztosa. A titkosrendőrök olyan helyezetben tűnnek majd fel (persze nem átlyukasztott újságokon lesve, vagy ballonkabátok hajtókája mögé bújva), melyekben leginkább próbára tehetik az ellenőrzötteket. A főbiztos azt is közölte, hogy korrupciós cselekedetekben a "legsérülékenyebb" (ó, Istenem, de lírai...) a forgalmi rendőr, de a statisztikájuk szerint ragad az élmezőnyhöz a határrendőr, a csendőr, a tűzoltó is. Aki azt hiszi, hogy csak a megnevezettek, és csak egy kampány idején vannak célkeresztben, na, az téved. Van-e ilyen naív? Hivatásos és nem hivatásos "titkosügynökök" mindig vannak köztünk. A nem hivatásos, az önkéntes még veszélyesebb. Lakhatsz bárhol, bármely országban, ő lehet a szomszédban, vagy a másik emeleten, a másik lépcsőházban, a szomszéd utcában - de biztos ott van. Ügybuzgó, és figyel.

Ugyancsak tegnap - micsoda egybeesés - volt hír, hogy egy televíziós beszélgetős műsorban elmesélt sztori miatt, tévénézői bejelentést követően nyomozást indított az ügyészség Bánsági Ildikó Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő ellen.

    (Ide először a fotóját szándékoztam betenni, de rájöttem, ez az egész méltatlan arra, hogy a művésznő arcképe társuljon hozzá.)

Még tavaly mondta el egy ilyen talk-showban: egy valamikori rendőri igazoltatás során kiderült, egyik dokumentuma lejárt. A rendőr felismerte, és tisztelete jeléül felajánlotta, hogy egy láda sörért elengedi. Persze a művésznő kocsijában nem kallódott éppen egy láda sör, az árát adta oda. Ennyi a sztori. Elképzelem, hogy ül Nyúl Béla, és nézi a tévét. Egyszer csak megüti hosszú fülét a rémes bűntett híre. Tapsijait még jobban hegyezi, majd tudatosul benne ez a szörnyűség, mely alapjaiban rengetheti meg a világerkölcsöt. Telefon után nyúl, és tárcsázza - mert tudja - azt a számot, ahol eleget tehet állampolgári kötelességének. Majd elégedetten hátradől, nyugtázva, hogy az a nap sem múlt el jócselekedet nélkül. Nem a korrupciót mentegetem, csupán a nyúlbélát akarom megérteni. Tényleg akarom? Nem. De azt sem értem, hogy miért nem ismerhetjük meg a társadalom jótevőjének nevét is, akinek szavára, bejelentésére beindul az igazságszolgáltatás kereke. Hátha a társadalom szeretné jól megveregetni a vállát. Megérdemelné...

Wolf Kati

Van abban azért valami megnyugtató, hogy a televíziós tehetségkutató műsorok végén a nézők szavazatai alapján "kihozott" győztesek közül a pojácák előbb-utóbb a jól megérdemelt süllyesztőbe kerülnek, esetleg csak a "celebvilág" irányítói tartják őket felszínen, amíg produkálni tudnak valami "celebeset". Lám-lám, hiába szavazták ki Wolf Katit az X-Faktorból ideje korán, nem véletlenül döntöttek úgy az arra hivatottak, hogy ő legyen ott az idei Euroviziós Dalfesztiválon, Düsseldorfban, Magyarország képviseletében. A tegnap esti elődöntőben továbbjutva, bejutott a szombati döntőbe. (A dal magyarul, és angolul.) Mint tudjuk, a dalokra az adott országból nem lehet szavazni, ezért is számítanak sokat a határon túliak voksai. Ebből a megfontolásből adott ki a dalfesztivált közvetítő budapesti köztévé sajtóközleményt ma, benne az alább olvasható, Prónay-Zakar Gina sajtókapcsolati munkatárs által jegyzett írással:

Wolf Kati ötödikként lép színpadra az Eurovíziós Dalfesztivál szombati döntőjében

 

Tizenkilenc induló közül tíz ország jutott tovább a 43 résztvevővel zajló düsseldorfi Eurovíziós Dalfesztivál szombati döntőjébe - köztük Magyarország. Wolf Kati ötödikként áll színpadra, a sajtótájékoztatón maga húzhatta ki a sorszámát egy üveggömből.

 

 Wolf Kati What About My Dreams című dalával szombaton a döntőben versenyezhet az elődöntők 10-10 legjobbja és az öt nagy, vagyis Németország, Nagy-Britannia, Olaszország, Spanyolország és Franciaország között. Az első elődöntőt követő sajtótájékoztatón kiderült a továbbjutók rajtsorrendje is. A tíz előadó maga húzta ki egy üveggömből a rajtszámát tartalmazó golyót: Wolf Katié az ötös számot rejtette, így a népszerű előadó a mezőny elején léphet majd színpadra.

Magyarorszag mellett továbbjutott Szerbia, Litvánia, Görögország, Azerbajdzsán, Grúzia, Svájc, Finnország, Oroszország, valamint Izland, de a döntőben mind a 43 résztvevő, vagyis a kiesett országok is szavazhatnak. A végső eredményt ötven százalékban a helyi öttagú szakmai zsűrik, ötven százalékban a nézők szavazata adja.

 A Magyar Televízió közvetítését az MTV videótárában már vissza lehet nézni, a köztelevízió élőben adja a második elődöntőt is csütörtökön, ahol kiderül, kik lesznek Kati ellenfelei a döntőben.

Kati az elődöntőt követő, több száz újságíró jelenlétében tartott sajtótájékoztatón újságírói kérdésre válaszolva elmondta: lenyűgöző volt a nézőtér felől érkező hangorkán, és még mindig úgy érzi, mintha álmodna. A rá szavazó rajongóktól pedig azt kérte nevetve: tegyék ezt meg újra szombaton is.

 A döntő napján, szombaton 20.25-től először Novodomszky Évát kapcsolja az MTV a budapesti stúdióban, a félórás felvezető műsor után Gundel Takács Gáboré a szó, aki a düsseldorfi arénából közvetíti a 25 ország részvételével zajló döntőt.

 A magyar csapat videoblogban is beszámol a kint történtekről, ezeket a http://www.hirado.hu/ portálon, a www.youtube.com/eurovisionhungary es a  www.facebook.com/eurovisionhungary oldalon is megosztják.

 

Düsseldorf, 2011. majus 11.

 

Pár kép a tegnap esti versenyről:

A továbbjutottak, középen a magyar versenyző

Wolf Kati a színpadon...

...és még egyszer

Majd pedig, amikor kihúzta fellépési sorszámát a döntőre:

Aki pedig még több információt, képet, videót szeretne, itt megtalálja. (Itt pedig egy bónusz. :-)

Fontossági sorrend

A kirándulásra csalogató jó idővel beköszöntött az elővigyázatosság időszaka: figyelni kell a kullancsokra is. Ezek a rovarok a lexikon szerint „vérszívó ektoparazita állatok. A Kárpát-medencében leggyakoribb a közönséges kullancs (lxodes ricinus), mely a vérszívás során Lyme-kórt, vírusos agyhártyagyulladást terjeszthet az emberre.”

Ennek fényében meglepődtem a minap, amikor Magyarország keleti részére vonatkozóan olvastam, hogy „...egyre több a kullancs, mióta a vérszívó irtására jól bevált szereket betiltották az Európai Unióban, szinte hemzsegnek.” Egy szakember elmondta, hogy immár növényvédő szerekkel védekeznek a kullancsok ellen – mert valahogy azért kell. Egy kicsit utánanéztem, az EU-s intézkedésnek természetesen van indoklása: környezetvédelem, és az emberi egészség védelme. Megoldást is ajánlanak: „A védekezés egyetlen lehetősége a megelőzés, ami a bőrbe fúródott kullancs korai felfedezését, eltávolítását, és a védőoltást jelenti. Magyarországon jelenleg nincs engedélyezett kullancsirtó szer.” (itt) Maradjunk egy pillanatra az emberi egészség védelménél. A kedves olvasó vegyen le a konyhája polcáról csak úgy, találomra, egy élelmiszeres dobozt, majd nézze meg a tartalom összetevőit. Én is így tettem, egy margarinos doboz (lengyel gyártó, magyar és romániai forgalmazó) esett kézügyembe: emulgeáló szer (E471), tartósítószer (E2000), étkezési sav (E202), kurkuma meg annanto van benne. Nem is tudom mik ezek, de biztos nem az egészséges étkezés alapanyagai. Ha már az egészségünkkel foglalkoznak, talán a hivatalosan ránktukmált élelmiszereket is lehetne elemezni, mielőtt a kullancsirtót betiltják. „Előzzük meg”. Ez jó. Fussunk versenyt. Információm szerint Romániában még nincsenek hivataloan betiltva a kullancsirtók. EU-tagok vagyunk = csak idő kérdése.